Az Alpokalja természeti képe közlemények 6. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2002)

Vidéki Róbert: A kőszegi Alsó-rétegk botanikai vizsgálata

Praenorica Folia historico-naturalia, VI (2002) gatók (BDTF) a Gyöngyös patak jobb partján, annak egy határozott kanyarulata előtti kaszálóréten (VARGA 1990). h Crocus albiflorus mintegy 2200 töves állománya az ország legnagyobb ismert, természetes előfordulásúnak tartott állományának bizonyult. Eredetére vonatkozólag azonnal megindultak a találgatások, ugyanis a szóban forgó „kőszegi Alsó-rét" a ritka Trollius europaeus itteni előfordulása miatt közkedvelt botanikai kirándulóhely volt. Egyes híresztelések szerint az 1960-as években, amikor (talán a „vasfüggöny" építése miatt) veszélybe került a határközeli populáció, FODOR TIVADAR, az egykori kőszegi fiúiskola tanára három alkalommal telepített néhány tő fehér sáfrányt az Alsó-rétre (KÉSZEI 1997). Nem kizárt azonban, hogy a Trollius-hoz hasonlóan a Gyöngyös patak közvetítésével került ide (VARGA 1990). Ezt megerősíteni látszanak a Crocus ausztriai és magyarországi előfordulásai. Az alsóréti előfordulás természetes eredetét KÉSZEI (1997) - egy ausztriai és az áttelepített király-völgyi állománnyal összehasonlítva, - társulástani és morfometriai vizsgálatok útján igazolta. Az állomány területi védelme és egyúttal helyzete megnyugtatóan 1993-ban, a Kőszegi Tájvédelmi Körzet kibővítésével rendeződött. Trollius europaeus L. (zergeboglár) — Évelő, jellegzetes montán-szubalpin faj (Soó 1966), amely elsősorban Európa északi tájain és a magashegységekben honos. Magyarországon csupán a nyugati határszélen gyakoribb (Kőszegi-hegység, Vendvidék, Őrség, Őrtilos), ahová az Alpok nyúlványait követve juthatott el (KÁROLYI és PÓCS 1968). Jelentős populációi élnek a Bakonyalján (CsAPODY 1935; TALLÓS 1956; KOVÁCS és PRISZTER 1957). Legújabban Belső-Somogybol (KEVEY 1989) valamint a Mezőföld D-i részén, a Tengelici-homokvidékről is előkerült (LENDVAI és KALOTÁS 1990). Az Északi-középhegységben csak a Rakaca völgyében fordul elő egyetlen kis populációja (JUHÁSZ 1983). Alföldi körülmények között igen ritka, csak a Nyírség délkeleti részén fordul elő több lápon (Soó 1953; PAPPet al. 1986). Területünkön a Trollius a múlt század óta ismert; éppen jelenléte miatt volt gyakorta látogatott botanikai gyűjtőhely. BORBÁS (1887) az állomány eredetét folyóvízinek tartja „Mivel a Trollius a kőszegi hegyeken nem nő, Kőszeg alatt pedig a síkon töméntelen, hihető, hogy a Gyöngyös vízáramával jutott ide valaha". Külön tudománytörténeti érdekesség, hogy BORBÁS (1887) itt írta le Trollius europaeus var. demissorum zergeboglár változatot, amelyet PÓCS és BALOGH (in KÁROLYI és PÓCS 1968) alfaji szintre emelt. A faj korábbi irodalmi előfordulási adatai területünkön: Az alsó réteken nagy mennyiségben (WAISBECKER 1882). Szeybold réten és az alsó réteken Iris sibirica mellett (FREH 1883). var. demissorum: Kőszeg: az alsó nedves réteken és a Szeybold rétjein bőven (BORBÁS 1887). Nasse Wiese bei Güns (GÁYER 1929). Kőszeg város mellettpusztulóban (HORVÁTH és JEANPLONG 1962). VARGA 1987 és 1989 között három éven át figyelte és vizsgálta a Trollius europaeus virágzását, és annak csökkenő tendenciáját tapasztalta. Míg 87ben az 1 m

2-enkénti iőszám gyakran meghaladta a 20-25-öt, addig 1989ben 10-15 között változott átlagosan (VARGA 1990). 15