Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Priszter Szaniszló: Beythe András „Füveskönyv”-ének botanikai és nyelvészeti vonatkozásai

Praenorica Folia historico-naturalia, IV (2001) latin nómenklatúrával kiegészítve. A könnyebb nyelvészeti használhatóság érdekében a növénynevek nem a Füveskönyv, hanem a magyar betűrend szerinti sorrendűek. A „p." utáni sorszám BEYTHE eredeti lapszáma. Barack, (p. 21.) „D: Persicus, M: Barazk fa." — Az 1400 körül nálunk már ismert „barack" (jelző nélküli) szó több száz éven át kizárólag a Prunus persica-t (az ó- és középkorban: ,Malus persica") jelentette; így említi még BENKŐ is (BENKŐ, 1783). Az „őszibarack" forma csupán a XIX. század elejétől használatos. (p.22.) „D: Armeniaca, M: Tengöri barazk avagy Apró barazk ... A nagyobbik gyümölchőnek Persiai Barazk a neve." — A kínai eredetű őszibaracknál jóval később bukkan fel irodalmunkban a kaukázusi származású sárgabarack vagy kajszibarack, a Prunus armeniaca (a középkorban: fy

Malus armeniacum"), a „tengeri barack". Ez utóbbi néven található ez a gyümölcs a XVI. század végétől (Nomenclator, 1583; SZIKSZAI, 1590), míg a ma használatos „kajszi" csak LiPPAY-nál jelenik meg (LIPPAY, 1664-67); az „apró barack" név csak BEYTHE-nél található. Ugyancsak ő említi egyedül a „persiai" barackot is (ez az őszibarack társneve). Békarokka. (p. 104-105.) „D: Equisetum,... M: Tal mosó füv, Века rokka." Boldogasszony ága. (p. 8.) „Sabina, Magyarulis ugyan az: avagy kedigh Boldog azzony agha." [=Juniperus sabina] — Ennek az ókor óta ismert borókafajnak BEYTHE a népi neve mellett, szokatlan módon, a latin nevét is „magyarította", míg a könyv elején közölt számozatlan indexben az áll, hogy „Sabina = Zöld fa". Borjúfül. (p. 80.) „D: Hieracium május, Cicoreum luteum, M: Boriu fül, ölyü füv [=ölyvfü], Vad kek." [=Hieracium pilosella] Borostyánfenyő. (p. 111.) „... a Tisza fa ... hasonló az borostyán fenyőhöz ..." [=Abies alba] — Mint azt már említettük, BEYTHE a Taxus tárgyalása során találóan említi a tiszafához hasonlító levelű „borostyánfenyő"-t. Az Abies alba fajt MURMELIUS jegyzéke már korábban közli ugyan 1533-ban (SZAMOTA, 1896), de „jegöne fa" néven; ez pedig inkább a Populus-szzl azonosítható. BEYTHE viszont biztosan erről a fenyőféléről ír. Buborka. (p. 44.) „D: Cucumis vei Cucumer, M: Vgórka, Buborka." [= Cucumis sativus] — A hazánkban már 1400 óta uborka néven ismert kerti növénynek itt egy érdekes népi nyelvváltozata található. Ebtej, cipruslevelu. — Hazai irodalmunkban egészen a XVI. század végéig két Euphorbia-fafi ismertek: a kis és a nagy ebtejet. Az előbbi {E. cyparissias) közönséges gyom, míg a dél-európai E. lathyris-t többfelé termesztették (akárcsak ma is). BEYTHE (p. 128-129.) az 1400 óta ismert ebtej szó mellett még a - csak nála található - tejesfű nevet is használja. Nála az E. cyparissias: „Cyprus levélő eb tei (p. 129.) vagy kisebbik teies füv" (p. 128.), míg az E. lathrys: „nagy (nagyobbik) eb tei vagy nagy (nagyobbik) teies füv" (p. 128.). Erfísítőfű —» szeretetre hajtó fű. Fehér tövis, (p.13.) „D: Paliurus, Bedegnar, Centum capita, Eringium, M: Feier tövisk ...". — A MELius-nál (MELIUS, 1578: 46-47) szereplő „fejér kerti tövisses lapu", Spina alba, zavaros egyveleg: lehet a Silybum, de ugyanúgy jelent33