Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Szabó T. Attila (Dr. Biol.): Beythe András (1564–1599?) emlékezete és helye a magyar élettduományok történetében

Praenorica Folia historico-naturalia, IV (2001) asszonynak - özvegy HELTAI Gáspárnénak - az érdeme. Az első magyar tudományos kézikönyv megjelentetését tehát egy tudománypártoló, öntudatos, magyar polgár asszonynak köszönhetjük, aki - saját szavai szerint - ezt „az magyar nemzet dicsőségére és méltóságára" cselekedte, és kérte „az hatalmas Istent", hogy ezt tőle, szegény özvegy asszonytól „ŰZ magyar nemzet jó néven vegye". Nem tudok hasonló példáról a korabeli Európa tudományos könyvkiadásában. A tényt mindenesetre illő érdemben számon tartani: nem túlbecsülni, csak megbecsülni (ANONYM, 2000). MELIUS Péter Herbáriuma szintén többnyelvű (magyar, latin, görög és német), akárcsak SYLVESTER János sárvári Grammatical. És ugyanazzal a növénnyel (körtvályfa) kezdődik, mint a Grammatica botanikai leckéje. Ez ugyan véletlen (is lehet), de jelképesnek is felfogható. A Herbárium kelet-közép-európai léptékben páratlan megvalósítás: szerkesztése, magyar, német, latin-görög növénynévmutatói, tárgymutató indexei ma is mintaszerűek. A kézikönyv lényegét az alcím tömören és szabatosan fejezi ki: Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól. A megismerés feltétele a megnevezés, az alkalmazás kulcsa a fák és füvek természetével és hasznával kapcsolatos tudás. MELIUS Péter Herbáriuma, messze meghaladja az ugyancsak ebben az időben (az 1580-as évek elején) készült és BEYTHE István ajánlásával megjelenő a soproni ,JFlasznos és igen szükséges könyv" (FRANKOVITH, 1583, 1585) orvosbotanikai színvonalát. '"'• ; k Egyelőre meglehetősen értetlenül állunk az előtt a tény előtt, hogy a nyugatmagyarországi (sárvári, németújvári, soproni, pozsonyi) órvosbotanikai érdeklődésű humanisták informális társasága - mely akarva-akaratlan már a bécsi „udvari akadémia" hatása alatt is állhatott és közelebb is volt Nyugat-Európához - miért nem volt képes az erdélyihez hasonló szakirodalmi teljesítményekre. Vélhetőleg az ok nem a tehetségben, hanem a művelődéspolitikában és á városi polgárság gazdasági erejében keresendő. ,V BEYTHE András Herbárium-átdolgozása. - a FíveskÖnyv (BEYTHE, 1595) technikai kivitelében és szerkesztésmódjában is erre utal. Ezért mondjuk, hogy itt elsősorban maga a megjelenés ténye hordoz tudománytörténeti üzenetet: azt igazolja, hogy a XVI. századi Németújvárott - légvonalban is több mint félezer kilométerre Kolozsvártól - értelmiségi igény volt a füveskönyvre ... erkölcsi és üzleti haszonra lehetett számítani egy botanikai munka megjelentetése kapcsán. Ebben az összefüggésben nem a munka tudományos értékén vagy a szerzőséggel kapcsolatos ellentmondásokon van a hangsúly, hanem azon az olvasói, polgári igényen és érdeklődésen, melyet kielégített. A szerző érdemeit emlékülésünk előadásai taglalják majd. GoMBOCZ-nak a magyar nyelvű munkára vonatkozó (egyoldalú) értékelést legutóbb GÉCZY (1999) közölte újra. Most BEYTHE András halálának 400. évfordulója alkalmából megkíséreljük átértékelni és újraértelmezni azokat az indítékokat és eredményeket, melyek a Herbárium BEYTHE András féle átdolgozásához vezettek (BEYTHE, 1595). Az eredmények közül főként a Németújvár - Sárvár - Kolozsvár - Gyulafehérvár tengelyre és a Berlin - Kolozsvár - Nápoly kelet felé mutató ékre hívnám fel a figyelmet: mindkettő a nyugati kultúrkör térségünkben való hatékony, XVI. századi jelenlétét iga13