Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Zagyva Tibor: Szubalpin gyepek mikológiai felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben

ZAGYVA T.: Szubalpin gyepek mikológiái felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben A NEDŰGOMB AT AXONOK, MINT A FÜVES ÉLŐHELYEK TÁPANYAG-ELLÁTOTTSÁGÁNAK INDIKÁTORAI Észak-európai, elsősorban dán botanikusok dolgozták ki a nyolcvanas évek közepétől azt a módszert, amellyel bizonyos gombataxonok által definiálják a füves élőhelyek, elsősorban rétek és legelők tápanyag-ellátottságának fokát (BOERTMANN, 1985; RALD, 1985; BOERTMANN és RALD, 1991). Ettől eltekintve, már jóval korábbról ismert az a tény, hogy a „sovány" rétek és legelők, valamint a magashegyi „ősgyepek" és az „arktikus" gyepek kimondottan fajgazdag nedűgombaflórával rendelkeznek, s ezeket a gyepeket egyes szerzők „nedűgomba-gyep" elnevezéssel tüntették ki (,J1ygrophorus-meadow" (SCHWEERS 1949), „waxcap-grassland' (ARNOLDS, 1980)). Ha ismerjük egy faj reakciója és az azt kiváltó okok közötti kapcsolatrendszert, az ökológiai környezet mindenkori állapotára következtethetünk, s felléphetünk a kedvezőtlen változások ellen. Indikátorfajnak különösen a ritka fajok alkalmasak. Ezeknél a fajoknál a környezet legkisebb módosulása is észrevehető reakciót vált ki, például a termőtestképződésük alaposan lecsökken, vagy kipusztulnak a szóban forgó területről. Tehát szűk ökológiai tűrőképességgel rendelkeznek, s ezért érzékeny mérőműszerek. Ilyen okokból nem alkalmasak az abundáns és társulásközömbös gombataxonok erre a célra (csiperkék, szegfűgombák, tintagombák, őzlábgombák). Az ökológiai mutatóértékek kevés gombánál állapíthatók meg egyértelműen. A nedűgombákon kívül a tápanyagszegénységet jól jelzik még a következő taxonok: • a döggombák graminikol fajai, illetve a Leptonia (pitykegomba) alnemzetség • a bársonypereszkék nemzetsége (Dermolomá) • a nedűpereszkék nemzetsége (Porpolomá) • a nyelvgombák családja (Geoglossaceae) • a palánkagombák családja (Clavariaceae) • a kígyógombák nemzetsége (Mycena). Ezeket a fent említett gombataxonokat három skandináv botanikus és mikológus javasolta figyelembe venni a gyepek tápanyag-ellátottságának vizsgálataihoz (NITARE, 1988; SIVERTSEN Qtal, 1995). A szaprobionta és a fakultatívan szaprobionta gombataxonokat PUGH (1980) életstratégiájuk szerint négy csoportba sorolja egy kétdimenziós skála alapján, melynek a koordinátái a következők: A. Stressz (Tápanyaghiányos, állandóan oligotróf élőhelyen magas a stressz, az eutrofizáeiös folyamatok beindulásakor csökken a stressz). B. Diszturbancia (Bolygatás, például legeltetés, taposás, agrotechnikai beavatkozások hatására növekszik a diszturbancia). Ezek alapján ezt a négy csoportot a következő táblázattal lehet bemutatni: 126