Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Kulács László: A sopronhorpácsi Széchenyi-kastély parkjának növényei

Praenorica Folia historico-naturalia, IV (2001) 16 Kínai szúrósfenyő (Cunninghamia lanceolata) 17 Vérbükk (Fagus sylvatica 'Atropunicea') 18 Zöld duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii var. viridis) 19 Virginiai datolyaszilva (Diospyros virginianá) 20 Japán áltiszafa (Cephalotaxus harringtonia var. drupaceá) 21 Galambfa (Davidia involucrata) 22 Kínai mazsolafa (Hovenia dulcis) 23 Szivarfa (Catalpa bignonioides) 24 Nagymakkú tölgy (Quercus macrocarpa) 25 Juharlevelű platán (Platanus x hybrida) 26 Kaukázusi szárnyasdió (Pterocaryafraxinifolia) 27 Lepényfa (Gleditsia triacanthos) 28 Feketefenyő (Pinus nigra) 29 Virginiai boróka (Juniperus virginianá) 30 Kínai mézesfa (Evodia hupehensis) 31 Vörösfenyő (Larix decidua) 32 Spanyol tölgy (Quercus iberica) 33 Hegyeslevelü liliomfa (Magnolia acuminata) 34 Korai juhar (Acer platanoides) 35 Páfrányfenyő (Gingko biloba) 36 Kislevelű hárs (Tilia cordatá) „Széchenyiemlékfa" A PARK JELENTŐSEBB FAI A történeti áttekintésből már kitűnt, hogy a park legnagyobb értékét az idős, országos viszonylatban is egyedülálló, nagyméretű fák adják. Ezek egy része hazánkban is őshonos, másik része viszont távoli földrészek szülötte, Ázsiából, Észak-Amerikából került hozzánk (egzóta). Egy séta során keressünk fel néhányat a park jelentősebb fái közül (1. ábra). A kastély nyugati szárnyától északi irányban induló ösvényen indulva jobb kéz felől egy tekintélyes méretű sárgafenyő (Pinus ponderosa) tűnik a szemünkbe. Ennek az Észak-Amerikából származó hosszútűs fenyőnek 20-25 cm hosszú tűi hármasával állnak a rövidhajtásokon. Tobozai meglehetősen nagyok, a 15 cm-es hosszúságot is elérik. Tobozpikkelyeinek kiemelkedő köldöke tövises. Ez a fa az 1956-os térképen tévesen Pinus jeffreyi néven szerepel. Néhány lépéssel tovább haladva az útelágazásnál érjük el a park legidősebb mamutfenyőjét {Sequoiadendron giganteum). A 120-130 évesre becsült fa törzsének kerülete meghaladja a 400 cm-t. Már a háború előtt elérte a 22 m-es magasságot, aztán villám sújtott a csúcsába. A fa felső részét azóta elhalt ágak koronázzák, az alsóbb ágak azonban tovább élnek, és rendszeresen teremnek. Ez a példa is a fa rendkívüli ellenállóképességét tükrözi. A kaliforniai Sierra Nevada hegységben 3000 évesnél idősebb 80-100 m magas példányai is élnek. Tudományos neve az irokéz törzsbeli indián SE-QUO-YAH nevét őrzi. Az elágazásnál jobbra fordulva bal kéz felől egy szintén Kaliforniából származó fenyőféle, egy nagymagvútiszafa (Torreya californica) látható. A hazánkban honos tiszafától 4-6 cm hosszú, kemény, sötétzöld, hegyes tűlevelei, és 4 cm nagyságú világoszöld magköpenyes, dióra emlékeztető magvai különböztetik meg. Tudományos neve John ToRREY amerikai botanikus professzor nevét őrzi. SZÁLAI (1983) munkájában tévesen Torreya grandis néven szerepel. Az ösvényen tovább haladva bal kéz felől többek között kínai szömörce (Rhus chinensis), majd simafenyő (Pinus strobus) mellett sétálunk el, majd a következő útelágazásnál az egykori forrás mellett álló hatalmas tulipánfa (Liriodendron tulipifera) tűnik szemünkbe. 35 m-es magasságával és 380 cm-es 53