Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Zagyva Tibor: Szubalpin gyepek mikológiai felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben

ZAGYVA T.: Szubalpin gyepek mikológiái felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben megtalálható, addig Magyarország többi területéről csak 15 taxont sikerült ezidáig regisztrálni. Tehát a kedvezőbb klimatikus feltételek mellett elsősorban a tápanyagokban szegény őrségi talajok segítik elő e kimondottan magas fajgazdagságot, továbbá a nagy ipari csomópontok hiánya ebben a kistérségben ugyancsak előnyös hatású. Érdekes lenne a további kutatómunka folyamán tanulmányozni a következőket: eddigi kutatómunkám során számtalanszor megfigyeltem, hogy egyes nedűgombafajok a Vendvidéken különösen magas termőtestképzéssel tűnnek ki, ráadásul a másutt Európában ritkának tartott taxonok itt szinte „folyásokban", seregesen teremnek {Hygrocybe unguinosa, H. ingrata, H. flavipes, H. ovina). Egyes fajok már nemcsak seregesen teremnek, hanem szinte csoportosan, nem egy esetben valóban közös tönkről fakadnak a termőtestek. Ezt sikerült fényképekkel is dokumentálnom a H. insipida és a jóval ritkábbnak tartott H. ovina esetében is. Ezen utóbbi két jelenséget figyelembe véve hasznos lehet egy gyeptársulás értékének meghatározására a taxonok számán felül a termőtestprodukciót is minden egyes taxonra külön lebontva figyelembe venni. Ezáltal modifikálva RALD (1895) módszerét, még árnyaltabban jellemezhetnénk egy gyeptársulás konzervációs értékét. ANYAG ÉS MÓDSZER Skandináv botanikusok, ökológusok és mikológusok a nyolcvanas évek kö3 zepétől több olyan módszert kidolgoztak, amelyekben a gyeptársulások konzervációs értékét az adott rétek nagygombáinak fajgazdagságával fejezik ki. A legegyszerűbb, és a vendvidéki és őrségi szubalpin gyepekre is legjobban alkalmazható módszer a dán RALD által még 1985-ben kidolgozott, kizárólag a nedűgombák genuszának fajgazdagságán, pontosabban taxonjainak számán nyugvó módszer (RALD, 1985). Hátránya, hogy egyáltalán nem veszi figyelembe az adott gyepben termő többi gombanemzetséget, mint például a szintén jó indikációs értékkel bíró pitykegomba {Leptonia) alnemzetségét, a bársonypereszkék (Dermoloma) nemzetségét, valamint a nyelvgombák és a réti korallgombák (Géoglössáceáe, Clavariaceae) családját. Viszont az előbb említett gombataxonok, különösen a nehezen határozható döggombák családjába (Entolomataceae) tartozó pitykegombák alnemzetsége (Leptonia) csak

! speciálisan képzett szakemberek által különíthetők el biztonságosan egymástól. Ilyen például a svéd NITARE által 1988-ban kidolgozott módszer (NiTARE;--1988), amely azonban szigorúan az észak-európai gyepekre adaptált, ; így nem biztos, hogy a Vendvidék és az Őrség szubalpin gyeptársulásaira is alkalmazható. A norvég SlVERTSEN és munkatársai (SlVERTSEN at al., 1995) által kidolgozott módszer a legújabb, amelyben a különböző ökológiai amplitúdójú taxonokat tűrőképességük foka szerint rangsorolják, így például a legérzékenyebb taxonok csoportja kapja a legmagasabb pontszámot. Tehát azok a kimondottan réttársulásokban 138