Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Zagyva Tibor: Szubalpin gyepek mikológiai felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben

ZAGYVA T.: Szubalpin gyepek mikológiái felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben kának tűnő Hygrocybe conicoides (RIMÓCZI, 1993). Ez utóbbi kivételével a többi három előkerült a Vendvidék szőrfüves szubalpin gyepjeiből is (ZAGYVA, 1996). A nedugombák harmadik, nagyobb ökológiai csoportját a sphagnofil taxonok alkotják, s ez nagyban meghatározza elterjedésüket. Jóval gyakoribbak ÉszakEurópában, bár a „nagy lecsapolások" előtt valószínűleg előfordultak a mai Magyarország egyes területein is. E négy-öt faj közül egyedül a Hygrocybe helobia-t jelezte RIMÓCZI (1972) Magyarországról, mely majdnem huszonöt évvel később előkerült a Vendvidék egy közepes vízellátottságú nardetumából is. A negyedik, legtöbb taxont számláló ökológiai csoport abundanciáját tekintve nagyon heterogén, s vannak olyanok is, amelyek egyformán megjelenhetnek magashegységi gleccserek peremeit övező gyeptársulásokban, s a vendvidéki szubalpin gyepek „díszítőelemeiként" (Hygrocybe pseudoconica var. tristis, H. chlorophana, H. insipida, H. ceracea, H. coccinea, H. fornicata, H. collemaniana, H. lacmus, H. virginea). A nagyobb termőtestű fajok sohasem találhatóak az erdőhatár feletti gyeptársulásokban, hanem mindig erdőkkel övezett, kisebb-nagyobb alpin réteken, legelőkön, s gyakran olyan gyepekben, melyek orográfiai adottságok miatt természetszerűleg nem erdősülnek be. Ide tartozik a nedűgombataxonok java része, s a többi három ökológiai csoport taxonjainak többsége is megtalálható az alpin füves társulásokban. Nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy ezekről a területekről származik a magyarországi Dunántúl nedugombataxonjainak több mint 90 %-a! 1994 és 1998 között 38 nedűgombataxont gyűjtöttem erről a kis területről. Ma Magyarország területéről összesen 43 taxont ismerünk a nedűgombák genúszából; és csak a H. conicoides nem került elő a Vendvidékről. Jómagam összesen 19 olyan nedűgombataxont (fajt, változatot vagy formát) gyűjtöttem a Vendvidék területéről, amelyeket előttem még senki sem regisztrált Magyarországon. A maradék 23 taxon közül, amelyeket az utóbbi 45 év folyamán más kutató már előttem is jelzett a Vendvidékről, az Őrségből, vagy máshonnan Magyarországról, 19 taxont magam is gyűjtöttem a Vendvidéken. Ezek szerint összesítve, a 43, jelenlegi ismereteink szerint Magyarországon előforduló taxon közül 38-at magam is jeleztem már a Vendvidékről, s ez a magyarországi nedűgombataxonok több, mint 90 %-a. Négy taxont nem sikerült megtalálnom az Őrségi Tájvédelmi Körzet területén, de ezeket már más magyar mikológusok gyűjtöttek ezen a területen, viszont kivétel nélkül valamennyit Szalafő és Őriszentpéter környékéről, amit jómagam ezidáig egyáltalán nem kutattam. E taxonok, a következők: Hygrocybe intermedia (Szalafő, 1982.X.2., leg: RIMÓCZI), Hygrocybe citrina (Szalafő, 1982.X.2., leg: RIMÓCZI), Hygrocybe psittacina var. perplexa (Szalafő, 1982.X.2., leg: RIMÓCZI), Hygrocybe persistens (Szalafő, 1982.X.2., leg: RIMÓCZI). E két utóbbi taxont néhány évvel később ALBERT LÁSZLÓ is jelzi az Őrségből (Szalafő, Őriszentpéter). А H persistens egyébként az elterjedtebb homoki fajok közé tartozik. Sok szerző gyűjtőfajként kezeli (ARNOLDS, BON, MOSER), S általában az ő értelmezésük szerint legkevesebb két faj, több változat, s néhány forma rejtőzik e név alatt. 134