Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Zagyva Tibor: Szubalpin gyepek mikológiai felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben

Praenorica Folia historico-naturalia, IV (2001) taxontól eltekintve, nagy valószínűséggel az Alpok, Kárpátok, Dinaridák, valamint Európa északi és skandináv területeinek a gyeptársulásai, beleértve még az atlantikus befolyás alatt álló nyugati részeket (Nyugat-Franciaország, Brit-szigetek, Shetland, Izland és Grönland déli részeit), miközben a sphagnofil taxonok cirkumpoláris elterjedést mutatnak. Sajnos az intenzív gyepgazdálkodás az oka annak, hogy Európa nyugati felében a dombsági gyepek döntő többsége fajszegény gyeptársulásokká alakult át az utóbbi ötven év folyamán, s az igényesebb gombataxonok a magasabban fekvő hegyi gyepekre húzódtak vissza. CÉLKITŰZÉS Az Őrségi Tájvédelmi Körzet területén fellelhető szubalpin gyepek (Festuco ovinae-Nardetum, Anthyllido-Festucetum rubrae, Arrhenathero-Brometum erecti) mikológiái feltárása, majd a Hygrophoraceae gombataxon mennyiségi viszonyain alapuló élőhely-minősítés kidolgozása. A hazai rétökológia és mikológia területén ilyen céllal mindmáig nem jelent meg tudományos publikáció. E monográfia összeállításával egy hiánypótló mű megvalósítását kezdem el azzal a fajanyaggal, melyet 1994 szeptembere óta folyamatosan gyűjtöttem. Saját adatgyűjteményemet bővítettem egyrészt RIMÓCZI (1994) által publikált disszertációval, másrészt adatokat merítettem a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának 1989-es adatbázisából is. A RENDSZERTANI IRODALOM ÁTTEKINTÉSE Bár az utóbbi évtizedek magyar szerzői kivétel nélkül MOSER rendszertanát és nevezéktanát használták, a Hygrocybe taxon specifikumait figyelembe véve jelen monográfiámban ettől el kell térnem. Az egész Hygrocybe nemzetséget BOERTMANN (1995) osztályozásával jellemeztem, amely véleményem szerint megkönnyíti e taxonok identifikációját, s emellett a régebbi szerzőkkel ellentétben jobban figyelembe veszi a filogenetikai vonatkozásokat is. Míg pl. MOSER, COURTECUISSE, BON egyes taxonôkat magasabb taxonómiai szintre emel (faji rangot ad változatoknak és formáknak), addig BOERTMANN ezeket általában faj alatti kategóriáknak tekinti, illetve nagyon kritikus esetekben rendszeresen összevonja, s szinonímokként kezeli őket, ami sok esetben praktikusabbá, hasznosabbá teszi a gombák besorolását. Lehet, hogy a valóság valahol félúton van a két véglet között: BON pl. 133 nedű- és nyirokgombataxont különböztet meg, BOERTMANN „mindössze" 60-at ismer el jelenleg Míg BON és COURTECUISSE egyre újabb nedűgombafajokat ír le, addig BOERTMANN összevon, szinonimizál nemcsak fajokat, de faj feletti taxonokat is (pl. szinonimizálja a nyirokgomba és a nedűgomba nemzetséget, alnemzetségeket, szekciókat von össze), illetve több „régi" taxonból egy újat kombinál. Jelen monográfiámban azért döntöttem BOERTMANN és a „skandináv iskola" mellett, mivel RALD-nak ezen a klasszifikáción alapuló munkáját használom később 129