Az Alpokalja természeti képe közlemények 3. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 1996)

PRAENORICA Folia historico-naturalia, Ш (1996) dék mennyisége, illetve a terület borultsága. Ebből következően az éghajlat hűvösebb és csapadékosabb, mint a medence többi területén. Ezek a hatások meghatározzák a természetes növénytakarót is (KOVÁCS, 1994, 1995). Az átmeneti jelleg a növényföldrajzi viszonyokban is megnyilvánul, hiszen a Pannonicum és a Noricum közötti határterületen a Praenoricum húzódik, amelyet közép-európai, atlanti-mediterrán, ill. szubmediterrán flóraelemek jellemeznek, illetve dealpin, boreális és szubatlanti elemek színeznek. Viszonylag ritkák a xerotherm vegetációtípusok. A levélbogár faunát vizsgálva mindezek a hatások jól érzékelhetők. A területről kimutatott, illetve az irodalmi adatok alapján előforduló fajok száma 352. Ez az érték nem tartalmazza azokat a fajokat, amelyek — bár az irodalom szerint honosak, de előfordulásuk teljesen kizártnak tekinthető. A közönséges és gyakori előfordulású fajokat leszámítva, amelyek faunaterületünkön mindenhol megtalálhatóak, dominálnak a nedvességkedvelő, domb- és hegyvidéken honos fajok. Nagyobb számban színezik a faunát olyan elemek, amelyek csak az Alpokban, illeteve a Kárpátok vonulataiban élnek. Viszonylag magas a ritka és igen ritka előfordulású fajok aránya, amelyeknek egy, esetleg kettő-három további előfordulási adata ismert hazánk jelenlegi területéről. Az alábbi felsorolás ezeket a fajokat tartalmazza (az aláhúzott fajok ritka, hegyvidéki előfordulásúak): Zeugophora flavicollis (MARSHAM, 1802); Labidostomis tridentata (LINNAEUS, 1758); Smaragdina flavicollis (CHARPENTIER, 1825); Cryptocephalus decemmaculatus (LINNAEUS, 1758); Cryptocephalus exiguus SCHNEIDER, 1792; Cryptocephalus frontalis MARSHAM, 1802; Cryptocephalus marginatus FABRICIUS, 1781; Cryptocephalus nitidulus FABRICIUS, 1787; Cryptocephalus parvulus O. F. MÜLLER, 1776; Cryptocephalus punctiger PAYKULL, 1799; Cryptocephalus quadripustulatus GYLLENHAL, 1813; Cryptocephalus querceti SUFFRIAN; 1848; Cry

ptocephalus quinquepunctatus (SCOPOLI, 1763); Chrysolina eurina (FRIVALDSZKY, 1883); Chrysolina fimbrialis (KÜSTER, 1845); Chrysolina hemisphaehca crassimargo (GERMAR, 1824); Chrsolina rufa crassicollis (SUFFRIAN, 1851); Oreina virgulata (GERMAR, 1824); Chrysomela lapponicum LINNAEUS, 1758; Chrysomela tremulae FABRICIUS, 1787; Hydrothassa flavocincta (BRULLÉ, 1832); Sclerophaedon carniolicus (GERMAR, 1824); Gonioctena flavicornis SUFFRIAN, 1851; Gonioctena intermedia HELLIESEN, 1913; Gonioctena linnaeana (SCHRANK, 1781); Gonioctena pallida (LINNAEUS, 1758); Galerucella nymphaeae (LINNAEUS, 1758); Luperus longicornis (FABRICIUS, 1781); Sermylassa halensis (LINNAEUS, 1767); Phyllotreta astrachanica LOPATIN, 1977; Phyllotreta christinae HEIKERTINGER, 1941; Phyllotreta flexuosa (ILLIGER, 1794); Phyllotreta tetrastigma (COMOLLI, 1837); Aphtona abdominalis (DUFTSCHMIDT, 1825); Longitarsus curtus (ALLARD, 1860); Longitarsus fuscoaeneus REDTENBACHER, 1849; Longitarsus ganglbaueri HEIKERTINGER, 1912; Longitarsus kutscherae REY, 1872; Longitarsus lateripunctatus personatus WEISE, 1893; Longitarsus medvedevi SHAPIRO, 1956; Longitarsus ochroleucus (MARSHAM, 1802); Longitarsus tristis WEISE, 1888; Longitarsus scutellaris (REY, 1874); Altica lythri AUBÉ, 1843; Altica palustris (WEISE, 1888); Altica pusilla DUFTSCHMIDT, 1825; Apte rope da orbiculata (MARSHAM, 1802); Chaetocnema aerosa (LETZNER, 1846); 21