Az Alpokalja természeti képe közlemények 3. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 1996)

VÍG К.: A Nyugat-magyarországi-peremvidék levélbogár faunájának alapvetése (Coleoptera: Chrysomelidae sensu lato) _^ Longitarsus fuscoaeneus REDTENBACHER, 1849 Longitarsus fuscoaeneus — CSÍKI, 1941a: 56 [1]; KASZAB, 1962b: 326 [2] Kőszeg [1], [2] Kőszeg, 1937.X., VA, (MTM Állattára). Magyarországon csak kevés pontról ismert (Kőszegi-hg., Magyaróvár, Siófok, Zugliget, Nógrádverőce). Ritka fajunk. Tápnövénye a Lithospermum arvense. Longitarsus ganglbaueri HEIKERTINGER, 1912 Pinnye, 1915.IX.12., SR, (MTM Állattára). Európa északi és középső területein honos faj. Magyarországon szórványosan sokfelé előfordul, de mindenütt ritka. Longitarsus holsaticus (LINNAEUS, 1758) Farkasfa: Fekete-tó, 1982.V.2., Rí, (RImgy); Őriszentpéter: Bárkás-tó 1982.V.2., PA. Csaknem egész Európában és Szibériában előfordul. Magyarországon sokfelé elterjedt, de nem gyakori. Az Alpokaljáról csak az Őrség területéről van példányuk. Longitarsus jacobaeae (WATERHOUSE, 1858) Orfalu, 1993.VHI.9., TCs [2]; Szalafő: Felsőszer, 1993.IX.8., VK. A Skandináv-félsziget északi részét kivéve csaknem egész Európában honos. Magyarországon a ritkább fajok közé tartozik. Tápnövénye a Seneciojacobaea, Longitarsus kutscherae REY, 1872 Szőce: Szőce-patak, 1988.VIII.21., Rí, (RImgy). Ezt a fajt KASZAB Zoltán a faunafüzetben (1962b) mint Longitarsus melanocephalus var. kutscherae-ként említi. Faunaterületünkön Szegedről, Bátorligetről és Erdélyből volt ismert. Ritka előfordulású, így Őrségi adata értékes faunisztikai adalék elterjedéséhez. 124