Az Alpokalja természeti képe közlemények 2. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 1987)

Facsar, G.: Néhány sztyepp és erdőssztyepp Rosa taxon rendszertani chrológiai és cönológiai viszonyai az Alpokalján

Ezzel elindította az alakkör kutatását. Kiemelkedő BORBÁS /1887/ vasi flóra müve, amelyben uj lelőhelyeket és infraspecifikus taxonokat irt le. A legújabb megfigyelések szerint az Alpokalján a tipikus R. zalana ritkább, helyette a var, zagrabiensis /VUKOT. et H.BR./DEG. a gyakoribb. Ennek csészelevelei elvirágzás után - felállók, szubperzisztensek, csipkebogyói körtealakuak. Gyakran együtt fordul elő a tipuösal, de annál mindig nagyobb egyedszámmal /pl. Hercseg, Ják/. Szőrözöttségben eltérő harmadik változat a var, pieraiana BORB. /pl. Kőszeg/. A Rosa zalana típusának súlypontja a Dunazug-hegység planaris-kollin zónája. Ettől radiális alakban csökken a jellemző bélyegegyüttes dominanciája. A lapitott csipkebogyó megnyúlik, a hajtások vékonyabbak, a levélkék keskenyebbek-hegyesebbek, a bokor lazább lesz. De amig a Matricum keleti szárnyán a csészelevelek elvirágzás után visszahajlók, hamar lehullok, addig délnyugatra a Bakinyicum-ban a szétálló-felálló csésze kezd dominánssá válni. BORBÁS /1887/ vasi flóramüvéből és az ujabb gyűjtésekből is kiderül, hogy ugyanazon lelőhelyen pl. a Hercsegen együtt nő a Rosa caryophyllacea var, semiscabra BORB. és a R. zalana előbb emiitett két változata. Ez az alakszóródás jellemző a Somlóra is /de ott a Rosa szabói is előfordul/, valamint az ÉszakiBakony déli előtere /DÉGEN 1925/, továbbá Zalában a Söjtöri- és a Zalaapáti-hátakra /KÁROLYI - PÖCS 1969/, számos téves határozással a Természettudományi Múzeum Növénytára és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem herbárium! példányai alapján. Analóg a helyzet a burgenlandi Lajtaicum-ban

'/JAUCHEN 1972/, ahol a R. zalana var, zalana és a var, zagrebiensis együtt fordul elő Joisnál. BORBÁS /1887/ szerint a Rosa zalana "ugy látszik e kavicsos talaj szüleménye, vagy legalább gyakori kisérője". Valójában inkább a xeroterm flóraszigetek kísérője, a jó bortermő helyek jellemzője /FACSAR 1981-a/. A Rosa zalana cönológiailag a kollin zóna mészkedvelő és száraz tölgyeseinek, illetve irtásainak /legelők, szőlőhegyek sövényei/ alkotóeleme. A Középhegység peremén azonban a R. zalana megtalálható a klimazonális lösz-erdős sztyeppben, a tatárjuharos lö3zsztyeppben /Aceri tatarico-Quercetum/ is. Emellett a többnyire extrazonális dombvidéki erdőssztyeppekoen, igy a szubmediterrán mészkedvelő tölgyesekben /Omo-Quercetum/ és a szubkontinentális melegkedvelő tölgyesekben /Corno-Quercetum/ fordul elő. Az utóbbival rokon sajmeggyes molyhos-tölgyes bokorerdőben /Ceraso-Quercetum/ él a bazalt tanuhegyeken pl. a Somlón is. Ezek a fieraszigetek az eddig vizsgált rózsafajok többségének is xeroterm elemekben nyugat felé elszegényedő termőhelyei. Ezzel a megfontolással került az Alpokalján vizsgált erdőssztyepp jellegű rózsafajok közé a Rosa zalana is. IRODALOM - LITERATUR BORBÁS,

V. 1887: Vasvármegye növényföldrajza és flórája. Szombathely BORBÁS,

V. 1900: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete. - A Balaton tud. tanúim, eredm. 2./2. Budapest. CLUSIUS,C. I6OI: Rariorum plantarum história. Antwerpen. CSAP0DY,I. 1969: Die Kastanienwälder Ungarns. - Acta Bot.

Hung. 15. pp.

253-279. DANSZKYjI. 1963: Magyarország erdőgazdasági tájainak erdőfelujitási, erdőtelepítési irányelvei és eljárásai. 3.k. Nyugatdunántuli erdog.Tájcsop. DEGEN,Á. 1924: Rosa 1. Rózsa in JÁVORKA: Magyar Flóra /Flora Hung./pp.538-590.

Зр. 78