Az Alpokalja természeti képe közlemények 2. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 1987)

Varga, L.: Bagolyköpet vizsgálati eredmények Vas megyéből

r-\ СЛ r-\ 00 о ел со 00 o> СЛ *«d со <Т\ cr> !» l-l Й ст. г-\ й r-\ d d н ш Zsákmány-állatfajok a N Ю 43 i *o Я 43 m % о <D :o ra о :о N % s и g H s S га 4

cö Ф :o ш :о га W РЦ EH Рч bel Ен :о Clethrionomys glareolus 1 _ _ 7 2 _ 10 1,38 Pitymys subterraneus 1 1 4 11 1 18 2,50 Micro tua agrestis 2 8 10 1,38 Micro tus arvalis 96 82 65 74 250 34 601 83,24 Micromys minutus 8 3 10 6 2 29 4,02 Apodemus sp. 8 4 2 11 22 3 50 6,93 Aves /Fringillidae/ 3 1 4 0,55 Összesen: 722 100,00 2. Táblázat. Az erdei fülesbagoly /Asio о tus/ zsákmányállatai Vas megyében. FAUITISZTIKAI ÉRTÉKELÉS Faunisztikai szempontok alapján az egész anyagból legértékesebb a csalitjáró pocok, a Microtus agrestis

, négy helyről történő előkerülése. Ez a faj a Dunántúl déli, délnyugati részéről ismert Magyarországon /SCHMIDT 1974/ és ezt támasztja alá a Szemenyén, Nemeskeresztúron, Tömördön és Felsőmarácon való előkerülése. Ez utóbbi mennyiségileg is érdekes, mivel a kimutatott 8 db a 8.az. vizsgálati anyag 6,8 %-a. Az adatok Vas megyére nézve mindenképpen ujjak és azt mutatják, hogy a Microtus agrestis á neki megfelelő környezetben /nedves, mocsaras rétek és erdők, ill. mezőgazdasági területek/ a megye számos pontján előfordul és esetenként viszonylag gyakoribb is lehet. A cickányok közül Vas megyében az erdei cickány, a Sorex araneus a leggyakoribb, amit a gyöngybagoly köpetekből magas százalékkal /15,3%/ való előkerülése is igazol. Érdekes a törpecickány, a Sorex minutus magas aránya /7,3 %/ a zsákmányállatok között. Ez a faj főként ott gyakori, ahol hasonló élőhelye miatt a Microtus agrestis is előfordul. A két Crocidura faj a megye egész területén előfordul, de a köpetekből csak kisebb számban kerültek elő. A C. suaveolens valamivel gyérebb egyedszámmal fordul elő, mint rokona a C. leucodon

. A rágcsálók közül a vizi pockot, Arvicola terres tris és a mogyorós pelét, Muscardinus avellanarius, a baglyok csak alkalomszerűen fogják, igy köpetvizsgálatokkal elterjedésük és gyakoriságuk nem mérhető fel. Az erdei pocok, a Clethrionomys glareolus a gyömgy- és az erdei fülesba goly köpeteiből csak kis százalékkal kerül elő, mivel ezek a baglyok ritkán vadásznak erdei környezetben. Az általam vizsgált macskabagoly, Strix aluco

. köpetekből viszont már nagyobb számban került elő, lévén ez a faj főként erdőben vadászó. A földi pocok, Pitymys subterraneus

. általánosan elterjedt, de köpetekből valészinüleg csak gradáció esetén mutatható ki nagyobb számban. Pl. a Kámoni Arborétumban 1981-ben nem került elő, mig 1983-ban a zsákmányállatok 3,8 %-át tette ki. Az egerek közül, Apodemus sp., Micromys minutus

. Mua musculua általában az erdei egerek /Apodemus sp./ a leggyakoribbak, de esetenként - főleg nedves környezetben - eléjük kerülhet a törpe egér, M. minutus

. Erre példa a nemeskeresztúri anyag: M. minutus 3,8 %, Apodemus sp. 2,54 %. Patkányokat valószinüleg csak specializálódott baglyok fognak. Ezért lehetséges, hogy Szemenyén 5 patkány /Rattus sp«/ is megkerült, mig másutt elő aem fordult a köpetekben. A vizagált két bagolyfaj caak alkalomszerűen fog madarakat, főleg Passer, 173