Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

FAZEKAS Imre: Magyarország Zygaenidae faunája IX. Az Alpokalja Zygaenidae faunája (Lepidoptera)

Kőszeg, Sopron. Egy igen kopott példány; 1 S, Velem, 1959.VI.26. ? leg., gen. prep. FAZEKAS, No. 3188. (9.b. ábra). Biológia: Repülési idő június-július, de egyes években már május végén is megjelenik. Az oligofág hernyó tápnövényei: Cirsium eriophorum, C. arvense, C. pannonicum, Onopodum acanthium. VARGA (1989) leírása alapján a Tornai-karszton élő populációinak fő tápnövénye a Serratula tinctoria. FREINA & WITT (2001) szerint Jurinea- és Car duus-faj okon is táplálkozik. Habitat: legelők, kaszálórétek, ritkábban mocsárrétek, mező- és xerofil rétek, sziklafüves lejtők. Veszélyeztetettség, védelem: A Pannon-régióban főként a kollin-szubmontánöv mező- és xerofil rétjeinek, gyomtársulásainak lokális, sebezhető faja. A legerősebb hazai populációk az Északi-középhegység nemzeti parkjaiban élnek (pl. Bükk, Aggtelek) Fennmaradásukat a nem megfelelő rétgazdálkodás (pl. korai kaszálás) erősen befolyásolja. Potenciálisan veszélyeztetett. Summary: The most significant Hungarian population of this species flourishes in the Northern mountain ranges of Hungary (e.g. Bükk Mts., Aggtelek Karst). In the past decades, the size of the populations has reduced considerably, and therefore the survival of local populations can be ensured only protected areas. Habitat: on sunny meadows, most rarely on marsh meadows, on pastures and on rocky mountainsides. Larval foodplants: Cirsium eriophorum, C arvense, C. pannonicum, Onopodum acanthium and Serratula tinctoria (e.g. Aggtelek National Park). Phenology: univoltine from late May to July. Distribution and conservation status in Hungary: species known only in nature reserves. The type locality of the nominotypical subspecies is in Hungary. (12) Zygaena (Mesembrynus) minos ([Denis & Schiffermüller], 1775) Sphinx minos [Denis & Schiffermüller], 1775 —Ank. Syst. Werk. Schmett. Wienergegend, p. 45. Locus typicus: Ausztria, Bécs környéke. Diagnózis: az elülső szárny hossza SS 13,5-17 mm, ÇÇ 15-18 mm. Az elülső szárny három vörös csíkja igen hasonlít a Z. brizae és a Z. purpuralis mintázatához, azzal a különbséggel, hogy a középső csík apexe nem lekerekített (Z. brizae) vagy legyezőszerüen szétterülő (Z. purpuralis) hanem baltafej formában lenyúlik az M123 erek alapja mentén (10. ábra). Area, faunaelem: A Kaukázus térsége, Kis-Ázsia, Balkán-félsziget, Közép-Európa, Dél-Svédország, Közép- és Dél-Franciaország, izolált az Appennini-félszigeten. Hét alfajra tagolt, expanzív pontomediterrán faj. Magyarországi elterjedése: Bükk, Mátra, Gödöllői-dombság, Bakony, Dél-Dunántúl, Alpokalja. Lelőhelyek az Alpokalján: Irodalmi adat: Fertőrákos, Sopron (FAZEKAS 2002). Megvizsgált anyag; Pankasz, Sopron, Velem.