Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

FAZEKAS Imre: Magyarország Zygaenidae faunája IX. Az Alpokalja Zygaenidae faunája (Lepidoptera)

Biológia: Egy nemzedékeben május közepétől augusztus közepéig repül. Tápnövények: Globularia punctata, Plantago lanceolata, Centaurea jacea, C. scabiosa. GOZMÁNY (1963) és Szőcs (1977b) szerint C ir

s ium-félék is. A hernyó a hússzíntől a barnáig változik; ősztől májusig aknázik (SzŐCS 1977b). Habitat: rétek, legelők, cserjések, bokorerdők, sziklás hegyoldalak. Veszélyeztetettség, védelem: Elterjedt, többnyire gyakori, euryök faj, nem veszélyeztetett. Summary: Widespread and frequent on the hills and in the mountains of medium height, local on the plains. Phenology: univoltine, the moth flies from mid May to mid August. Larva feeds on Globulaha punctata, Plantago lanceolata, Centaurea jacea, C scabiosa. According to GOZMÁNY (1963) larva also lives on Cirsium spp. Habitat: meadows, pastures, thickets, bush forests, rocky steppe meadows. Val va and aedeagus very variable (Fig. 5.); aedeagus with 5 cornutus (W Hungary, Vörs, gen. prep. FAZEKAS, NO. 1156). Genus Adscita Retzius, 1783 Diagnózis: A csáp disztális ízei megvastagodottak. A hím genitáliában az uncus hosszú, a sacculus-on nincsenek tövisek, nyúlványok, az aedeagus-ban 1-2 jól fejlett cornutus van. A hernyók Polygonaceae-, Cistaceae- és Geraniaceae-féléken élnek. A Palearktikumban 26, Magyarországon 2 faj él. Subgenus Adscita Retzius, 1783 (8) Adscita (Adscita) geryon (Hübner, [1813]) Sphinx geryon Hübner, [1813] —

Samml. eur. Schmett., 2: Taf. 28, Fig. 130, 131. Locus typicus: [Európa], nincs meghatározva, valószínűleg Dél-Németország. Diagnózis: az elülső szárny hossza SS 10-132 mm, 8-11 mm. A hím csápjában az utolsó 6-8 íz tollaktól mentes, a csáptő első ízének tolla csak fele olyan hoszszú, mint a következők (6. ábra). A fej, a tor, a potroh fénylő sárgászöld, aranyzöld vagy kékeszöld. Az elülső szárnyak alapszíne dominánsan zöldes, enyhe sárgás vagy aranyló fénnyel. Előfordulnak mattzöld és kékeszöld színű példányok is. GOZMÁNY (1963) szerint „... szárnya megnyúlt, kihegyezett, keskeny." A szerző megállapításai a hazai populációkra nem jellemzőek. Area, faunaelem: A Fekete-tenger környékétől a Balkánon és Közép-Európán át az Ibériai-félszigetig és Brit-szigetekig elterjedt. Lokális az Appennini-félszigeten. Expanzív pontomediterrán faj. Magyarországi elterjedése: Lokális és ritka a Dél-Dunántúlon, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben. Az alföldekről nincs bizonyítópéldány.