Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)
FAZEKAS Imre: Magyarország Zygaenidae faunája IX. Az Alpokalja Zygaenidae faunája (Lepidoptera)
Area, faunaelem: az Altáj vidékétől Kazahsztánon, Irakon és Kis-Ázsián át egészen Közép-Európáig elterjedt. Lokális Németországban, az Alpokban és az Appeninifélszigeten. Szibériai faunaelem. Magyarországi elterjedése: A Tiszántúl kivételével, bár szórványosan, de az ország minden nagytáján gyűjtötték Lelőhelyek az Alpokalján: Sopron. Az adat BALOGH Imre egykori szóbeli közlése alapján került felvételre. A bizonyító példány nem került elő, bár előfordulása lehetséges. Biológia: Június és augusztus hónapokban repül. Tápnövények: Globularia punctata, Centaurea pannonica, C. jacea, C triumfetti, C scabiosa, C micranthus. A Centaurea-fajokon aknázó hernyók feketén pontozottak, világos okkersárgák, oldalsávjuk rózsaszín, s szemölcsök csillagszerűen szőrözöttek; az aknát sokszor cserélik. Az akna kezdetén, a levél fonákján több mm hosszú hasadás látható; a hernyó nem a zsákból aknázik (Szőcs 1977b). Habitat: Rétek, legelők, cserjések, bokorerdők, sziklás sztyepprétek. Veszélyeztetettség, védelem: A gyűjteményi anyagok alapján az elmúlt évszázadban a faj visszaszorulóban van. Summary: Local and very rare in Hungary. During the last century it has disappeared from many places: around Budapest, Central-Hungary (Kiskunság). Unknown from eastern regions (e.g. Tiszántúl). There are very few specimens in the Hungarian collections. Phenology: the moth flies in June, July and August. Larva feeds on Globularia punctata, Centaurea pannonica, C. jacea, C. triumfetti, C. scabiosa and C. micranthus. Habitat: meadows, pastures, thickets, bush forests, rocky steppe meadows. (7) Jordániát (Jordanita) globulariae (Hübner, 1793) Sphinx globulariae Hübner, 1793 — Samml. auserl. Vögel u. Schmett., Taf. 67. Locus typicus: Németország, Jena. Diagnózis: az elülső szárny hossza Sâ 9-16 mm, $$ 8-11 mm. A fej, a tor fémesen zöld, a potroh színe igen variabilis; kékes, zöldes, aranyló. A széles elülső szárny alapszíne zöldesen, kékesen csillogó. A nőstény kisebb méretű, az elülső szárnya keskenyebb, mint a hímé. A hím csápja végig, kétoldalasán tollas, az utolsó 3-4 íz tolla csak fogszerű. A hím potrohán, az utolsó hasi lemez szegélye mentén jól kivehető a válva processus tüskeszerü apexe (5. ábra). A válva alakja, a tüske hossza igen variábilis. Az aedeagusból hiányoznak a cornutusok, de előfordulnak olyan példányok, ahol akár 2-5 cornutus is található (5. ábra), ennek leírása a nemzetközi irodalomban ismeretlen. Area, faunaelem: az Ural déli részétől a Kaukázuson, a Balkánon át egészen DélAngliáig, Közép-Spanyolországi elterjedt. Lokális Északnyugat-Törökországban. Hiányzik Észak-Európából és mediterrán szigetekről. Expanzív pontomediterrán faunaelem.
