Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

FAZEKAS Imre: Magyarország Zygaenidae faunája IX. Az Alpokalja Zygaenidae faunája (Lepidoptera)

Északi-középhegységben, a Dunazug-hegységben lokális, a Duna-Tisza közén és a Dél-Dunántúlon igen szórványos és ritka, másutt (pl. Velencei-hegység, Sopronihegység) egy-egy régi gyűjtésű lelőhelye ismert (vö. FAZEKAS 1998: Fig. 9). Lelőhelyek az Alpokalján: Irodalmi adatok: Sopron (KOVÁCS 1956). Újabb lelőhelyekről nincs tudomásunk. Biológia: Magyarországon csak június-júliusi példányok kerültek elő. Európa más tájain egy nemzedékben május végétől augusztusig repül. Tápnövényei: Echinops sphaerocephalus, E. ruthenticus, Carlina vulgaris, Cirsium vulgare, C. eriphorum, C. pannonicum. A hernyó csontszínű, feje fekete, a szemölcsök sárgásak, fehéres szőrökkel, a hát- és az oldalsáv sötét pontokból áll. Ősztől májusig aknázik. SzÖCS (1977b) szerint az Echinops-on megfigyelt kétoldali foltaknák ürülék nélküliek; az epidermiszen aránylag nagyobb lyuk vagy hasadás van. Az akna kicsi, a hernyó gyakran cseréli. Bábja fehéres vagy barnás szövedékben, száraz levelek között a földön látható. Habitat: hegyi rétek, homoki rétek, legelők, sztyepprétek, bokorerdők, száraz tölgyesek irtásrétjei. Veszélyeztetettség, védelem: Regresszióban lévő faj. Az élőhelyeket a korai kaszálás, az elcserjésedés, a fenyő- és akáctelepítések, valamint a települések környékének gyors beépülése veszélyezteti. Summary: Regressive species which has disappeared from many localities; local and very rare in Hungary. The most significant Hungarian population flourishes in the northern mountain range of Hungary. Phenology: the moth flies in June and July. There is no data from May and August. Larva feeds on Echinops sphaerocephalus, E. ruthenticus, Carlina vulgaris, Cirsium vulgare, C. eriphorum and C. pannonicum. Habitat: colline and montane hay meadows, acid grasslands and heaths, closed rock grasslands, rock steppes, white oak scrub woodlands. Subgenus Tremewania Efetov & Tarmann, 1999 (4) Jordanita (Tremewania) notata (Zeller, 1847) Atychia notata Zeller, 1847 — Isis, 31: 294. Locus typicus: Szicília, Siracusa. Diagnózis: az elülső szárny hossza SS 11-16 mm, 2$ 7,5-10, 5 mm. A szárnyak alapszíne változékony. A halványzöldtől a kékeszöldig sokféle árnyalatban előfordul, olykor enyhén aranylóan fénylő. Alakja kissé megnyúlt, az apex lekerekített. A faj identifikációjában fontos bélyeg a csáp alakja. A notata egyértelmű azonosításában mindig szükség van a genitáliák vizsgálatára is (vö. FAZEKAS 2005). Area, faunaelem: GOZMÁNY (1963) „cirkummediterrán" fajnak tartja, amely téves chorológiai adatokon alapul. Észak-Afrikából nincsenek hiteles példányok (vö. NAUMANN et al. 1999; FREINA & WITT 2001). Nyugat-Európától (Ibériai-félsziget, Franciaország) Közép-Európán és az Észak-Mediterráneumon át Kis-Azsiáig, Észak-Iránig elterjedt, lokális, polifág faj.