Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

SÁFIÁN Szabolcs - AMBRUS András - HORVÁTH Bálint: Új fajok Sopron környékének éjjeli nagy lepkefaunájában (Lepido-ptera: Macroheterocera)

ja az intenzív terepi jelenlét ellenére sem került elő, a mesterséges fényen az előző fajhoz hasonlóan csak igen ritkán jelentkezik (SÁFIÁN 2006). Sphingidae - Szenderfélék Hemaris tityus (Linnaeus, 1758) - Dongószender Nappal repülő szenderfajunk, amely a Szárhalmi-erdő sztyeprétjein többfelé előfordul (kökörcsines rét, magterület, Szent Antal-dülő), egyes években rajzáscsúcsán gyakori is lehet. Bár jól repülő faj, élőhelyei az utóbbi évtizedekben beszűkültek, a sztyeprétek beerdősítése, vagy spontán beerdősülése miatt (a kökörcsines rét egykor gazdag állományát a fehér akác gyökérsarjról történő spontán terjedése veszélyezteti). GRAESER Frigyes által gyűjtött példányai a Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdő- és Faanyagvédelmi Intézet rovargyűjteményében találhatók (mindegyik az alábbi címkével: Sopron, 1927-33., leg.: GRAESER F.), hernyója pedig Nagycenkről került elő. Proserptnus proserpina (Pallas, 1772) - Törpeszender Európai közösségi jelentőségű, hazánkban is veszélyeztetett, védett szenderfaj, amely Sopron környékén eddig csak egyesével, kevés lelőhelyről került elő. Fertőrákosi előfordulásáról SÁFIÁN et al. (2006) számolt be, a lepke ezen kívül a Sopronihegyvidékről is ismert (Brennbergi autós pihenő, Hidegvíz-völgy kutatóház), egyegy példányban. Míg Fertőrákos környéki száraz élőhelyein tápnövénye a vízparti deréce (Chamaenerion dodonaei) (SÁFIÁN & HADARICS 2005), a hegyvidéken különböző Epilobium-fajok, köztük a patakok mentén, erdőszegélyekben gyakori Epilobium hirsutum. Hyles gallü (Rottemburg, 1775) - Galajszender Sík és dombvidékeinken egyaránt megtalálható faj, amely ritkán fordul elő magasabb egyedszámban. Optimális élőhelyei nagyobb kiterjedésű nedves kaszálók, láprétek, ligeterdők, amelyekből - a genusz többi fajához hasonlóan - példányai elvándorolnak, így kerülhetett elő a faj a Szárhalmi-erdő magterületéről egy példányban és a Soproni-hegység belső területeiről is két példányban. Hyles vespertilio (Esper, 1780) - Denevérszender A magyar faunára új fajról SÁFIÁN & HADARICS (2005) számolt be. Egyetlen ismert állománya a Fertőrákos melletti felhagyott mészkőbánya másodlagosan kialakult sziklagyepeiben tenyészik. Mind peremhelyzetben lévő populációja, mind az élőhely igen kis mérete miatt veszélyeztetett faj. A 2004-ben gyűjtött és hernyóból nevelt példányok óta újabb adata nem ismert.