Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

SZŰCS Péter: Mohaflorisztikai vizsgálatok az Őrség területén

mocsarak is előfordulnak. A térség ritka és veszélyeztetett társulásai között meg kell említeni a magassásoshoz tartozó zsombéksásost (Caricetum elatae), melyre ritka sás-, tőzegmoha-, és gyapjúsás fajok is jellemzők. Különösen ritka a rostostövűsásos (Caricetum appropinquatae), és ritkaságnak számít a dárdás nádtippanos (Calamagrostietum canescentis). A talajra jellemző vízzáró rétegek miatt különböző iszapnövényzet társulások is gazdagítják a területet. Az Őrség értékes és védendő tár­sulásai az átmeneti lápok. A PÓCS Tamás által leírt tőzegkáka-társulást (Rhynchosporetum albae) az utóbbi évtizedben sajnos nem találták meg. Ritkább és vé­dendő a Vendvidéken fellehető feketesásos társulás (Caricetum canescenti-nigrae). A nedves rétek között a gyapjúsásos láprétet (Carici flavae-Eriophoretum) kell megemlí­teni. A kiszáradó láprétek közül a ritka és védendő kiszáradó láprét (Junco-Molinietum) említhető. Elsősorban a Rába völgyében többféle mocsárrét társulás is előfordul. A MOHAFLORISZTIKAI VIZSGÁLATOK MÓDSZEREI A terület mohaflorisztikai kutatását 2004. augusztus második felében és 2005. április végén végeztem. A 2004-es gyűjtések kiegészültek részben korábbi, részben későbbi gyűjtésekkel is. Ezeket ZENTAI Kinga és MÁTÉ Mónika végezték. Gyűjtéseik kizáró­lag Szalafo községhatár erdeire korlátozódtak, melynek döntő része erdeifenyves. A 2004-ben végzett további mintavételezéseim Ispánk, Nádasd, Őrimagyarósd, Rába­tótfalu, Felsőszölnök, Szalafo, Őriszentpéter (Keserűszer) térségéből származnak, továbbá Martinje (Szlovénia) mellett, erdeifenyvesben is végeztem gyűjtéseket. 2005 tavaszán Hegyhátszentjakab, Kétvölgy, Őriszentpéter, Orfalu és Szaknyér tér­ségében történt a mintaanyag begyűjtése. Néhány mintavételezés NAGY Anikó és BARANYAI Zsolt nevéhez fűződik, akik 2006. április 20-án látogatták meg a szakonyfalui égerligeteket. A mintavételezés a mohaanyag begyűjtésből állt, mely­nek során feljegyeztem a gyűjtési pontot (legtöbbször erdőrészletszámot és/vagy EOV koordinátát), lelőhelyre jellemző aljzatot (talaj, fakéreg), és más jellemző ada­tokat (élőhely, társulás). Ha a fakéreg faj szinten felismerhető volt, ott a fafaj neve is feljegyzésre került. Terepi tájékozódáshoz és a ponttérképek elkészítéséhez „Az Őr­ség és a Göcsej" címet viselő 1:60 000 méretarányú turistatérképet használtam fel. A Felsőszölnök, Ispánk és Rábatótfalu térségében végzett gyűjtéseknél feljegyzett EOV koordinátákat TÍMÁR Gábor GPS mérései szolgáltatták. A 2005-ös terepi gyűj­tések esetében minden helyszínen végeztem GPS mérést, tehát az enumerációban szerepelnek a rögzített EOV koordináták. A példányok azonosításához HEDENÁS (1993), ORBÁN & VAJDA (1983), SMITH (1978, 1990) és SZWEYKOWSKI et al (2005) határozókulcsait használtam. Az elnevezések során májmohákra és a lom­bosmohákra egységesen ERZBERGER & PAPP (2004) nevezéktanát alkalmaztam. Az Őrség területéről előkerült új fajokat az enumerációban *-gal jelöltem meg. A szá­momra „problémás" fajok azonosításában ÓDOR Péter, Peter ERZBERGER és PAPP Beáta segített. Az azonosítást számítógépes adatbevitel és adatfeldolgozás követte. Munkám során közel 800 adatrekordot gyűjtöttem 104 taxonról. A begyűjtött minta­anyag döntő része a saját herbáriumomban, a Dicranum flagellare és a Neckera pennata fajok bizonyító példánya a Magyar Természettudományi Múzeum Növény­tárának mohaherbáriumába helyeztem el.

Next

/
Thumbnails
Contents