Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

PAPP Jenő: Az Alpokalja gyilkosfürkész faunájának alapvetése IV. Tíz alcsa-lád fajai (Hymenoptera: Braconidae)

nak hasonló brakonida-faunisztikai adatát idézem: a Bakony-hegységben 928, a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban 466 faj példányai kerültek elő (a többi négy nemzeti parkunkban és Bátorligeten hasonló nagyságban rögzítettük a fajszámot). Valószínűsíthető, hogy a további gyűjtések lényegesen növelni fogják az Alpokaljáról kimutatott brakonida fajok számát. Ez a szám bizonyára meg fogja közelíteni a 700800-at, de nem kizárt az egyezer körüli végleges fajszám. A gyűjtési lehetőségekről, az Alpokalja állatföldrajzi faunajárás beosztásáról és a gyűjtött brakonidák feldolgozási szempontjairól előző három közleményemben számoltam be (PAPP 1988, 1999c, 2005a). Magyarországon összesen 1785 (és nem 1798) brakonida faj jelenlétét állapítottam meg (PAPP 2005a), az alpokaljai 552 faj a magyarországi gyilkosfürkész fajoknak 30,9%-a. Hazánk gyilkosíürkészeit kereken 30 alcsaládba soroljuk: közülük nyolc alcsalád (Adeliinae, Cardiochilinae, Dirrhopinae, Gnamptodontinae, Microtypinae, Miracinae, Neoneurinae és Pambolinae) fajai mind ez ideig nem kerültek elő a vizsgált területről. A nevezett nyolc alcsalád ún. kis alcsalád: fajszámuk 1-8 között váltakozik. Valószínűsíthető, hogy a nyolc alcsalád bármely faja jelen van az Alpokalján csak még nem sikerült ezeket gyűjteni. Az alpokaljai 552 gyilkosfürkész faj a 22 alcsalád között oszlik meg (1. táblázat). Az Alpokalja egyik faunajárása a Kőszegi-hegység (ami a Móczár-féle Kárpát-medence állatföldrajzi térképen V/l számozású faunajárás, MÓCZÁR 1972); ennek brakonidáiról két közlemény jelent meg a XX. század első felében (MÓCZÁR 1938: 78; GYŐRFFY [helyesen: GYŐRFI] et al. 1940: 192), az itt közölt brakonidákat Szelényi Gusztáv és Győrfi János határozásai nyomán közölték. Jelen jegyzékünkben ezek a fajok is szerepelnek. Azon nevek esetében, melyek nagyon elütnek a ma használatos nevektől, „="jel után tüntetjük fel az eredeti nevet. Két faj nem szerepel a jegyzékben: Caenon circulator Gravenhorst, 1807 (nom. obi.) és Vipio radiatus (Thomson, 1892) (hibás határozás). Az Alpokaljáról kimutatott fajok jegyzékét kerekítve háromezer példány vizsgálata alapján állítottam fel. A példányokat 21 hivatásos és műkedvelő természetkutató gyűjtötte; túlnyomó többségét 9 kutató fáradozásának köszönhetjük: BAJÁJU Erzsébet, MÉHELY Lajos, MÓCZÁR László, PAPP Jenő, PODLUSSÁNY Attila, ROZNER Istvánné, ROZNER István, SÓLYMOS Béláné és VISNYA Aladár. Alkalomszerűen a következő 12 gyűjtő/kutató működött közre: ÁDÁM László, ERDŐS József, GYŐRFI János, HORVATOVICH Sándor, LESKÓ Katalin, MIHÁLYI Ferenc, PÁVEL Ágoston, Soós Árpád, SZENTESI Árpád, SZILÁDY Zoltán és ZOMBORI Lajos. Valamennyi közreműködőt e helyen is illesse megkülönböztetett köszönetünk. A gyűjtések jórészt a 20. század második felében történtek. Ezt megelőzően az 1930-as években folytak gyűjtések a Kőszegi-hegységben a DUDlCH-féle országos faunakutatás keretében (MÓCZÁR 1938; GYŐRFI et al. 1940; további részleteket lásd VÍG 2000: 127-130, 2003: 125-131). Az Alpokalja kutatásának további eredménye, hogy 31 faj bizonyult újnak Magyarország (és egyúttal a Kárpát-medence, állatföldrajzi nevén a CarpathoPannonicum faunakerület) faunájára nézve: Alysia alticola (Ashmead), Antrusa chrysotegula (Tobias), Aspilota breviantennata Tobias, Aspilota eurugosa Fischer, Asyntactus rhogaleus Marshall, Bassus arcuatus (Reinhard), Bassus brevicaudis (Reinhard), Bracon humidus Tobias, Bracon strobilorum Ratzeburg, Chorebus