Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

PAPP Jenő: Az Alpokalja gyilkosfürkész faunájának alapvetése IV. Tíz alcsa-lád fajai (Hymenoptera: Braconidae)

A faunisztikai részben a taxonok (alcsalád, genusz, faj) betűrendben követik egymást, megkönnyítve visszakeresésüket. Az egyes fajok lelőhelyeit tanulmánysorozatom második részében vázolt szempontok szerint csoportosítottam (PAPP 1999c: 127-129). Magyarország és a környező országok, azaz a Kárpát-medence (Carpatho-Pannonicum) állatföldrajzi faunajárásai alapján csoportosítjuk a lelőhelyeket. Az Alpokalja (Praenoricum) területén öt faunajárás osztozkodik, közülük kettő (J/1: Kisalföld—Arrabonicum, VI/2: Somogyi- és Zalai-dombvidék—Praeillyricum) csak részben tartozik ide, illetve három Ausztriára is átterjed (V/l: Kőszegi- és Rozáliahegység—Ginsicum, V/2: Soproni-hegység és Lajta-hegység—Scarabanthicum, V/3: Stájer-medence—Styriacum, egyik hazai része az Őrség és a Vendvidék) (1. ábra). Bár számos esetben a lelőhely megadása nem a napjainkban elfogadott közigazgatási besorolás szerint történt, a példányok azonosíthatósága végett a cédulákon szereplő közigazgatási besorolást tüntettem fel, azonban az egyértelmű helyesírási hibákat kijavítottam, illetve szögletes zárójelben feltüntettem a helyes írásmódot. Mintegy befejezéskép szükségesnek vélem összefoglalni az Alpokalja brakonidáinak faunisztikai ismereteit tanulmányom utolsó fejezetében. Elsősorban Az Alpokalja természeti képe kutatási program keretében a legutóbbi három-négy évtized gyűjtéseinek köszönhetően 552 gyilkosfürkész faj jelenlétét állapíthatjuk meg hazánknak erről a tájáról. Idevágóan a további részleteket Az Alpokalján kimutatott gyilkosfürkész (Braconidae) fajok jegyzéke fejezetben adom elő. AGATHIDINAE Agathis assimilis Kokujev, 1895 — V/l: 12 + lS'- Kőszeg: Pőse [=Pöse], 1$ + AS: Kőszeg: Szabó-hegy, V-VL, 2$ + 3c?: Velem: Vid-hegy, VI.; V/3: 1$ + le?: Csörötnek: Huszászi, VI., 1$: Őriszentpéter: Bárkás-tó, VI. Agathis breviseta Nees, 1812 — V/3: 1$: Csörötnek: Huszászi, V.; VI/2: 1Ç: Zalalövő, V. — Európa déli kétharmadában általánosan elterjedt, de seholsem gyakori faj. Magyarországon viszonylag szórványos előfordulású. Agathis fuscipennis (Zetterstedt, 1838) — 1/2: 1$: Kám: Jeli arborétum, VIII.; V/l: ló*: Kőszeg: Pőse [-Pöse]; V/3: 1$: Csörötnek: Huszászi, V. Agathis lugubris (Förster, 1862) — 1/2: ley: Kám: Jeli arborétum, VIII.; V/l: ley: Kőszeg; V/2: 4c?: Szalafö; VI/2: 1$: Bajánsenye, VII., Ivánc, V., 2$: Nádasd: Csonka-erdő, VII., 1$ + 3cT: Szakonyfalu, VI., 4$ + 6c?: Szőce, VII. Agathis nigra Nees, 1812 — V/2: 1Ç + 1$: Szalafö: Felsőszer, VII. Bassus arcuatus (Reinhard, 1867) — V/l: Icy: Kőszeg. — Ritka faj, csak Németországból (innen írták le) és Hollandiából ismerjük (SIMBOLOTTI & ACHTERBERG 1992: 16). A magyar fauna új faja. Bassus brevicaudis (Reinhard, 1867) — V/3: 12: Csörötnek: Huszászi, X. — Bár SIMBOLOTTI és ACHTERBERG (1992: 47) az Agathis genuszba helyezte át a fajt, mégis figyelmen kívül hagyták 1999-ben megjenent Agathis-monogváüájukban (SIMBOLOTTI & ACHTERBERG 1999). A fajt változatlanul a Bassus genuszba sorolom. Csak Németországból ismerjük. A magyar fauna új faja. Bassus dimidiator (Nees, 1834) — V/3: 19: Farkasfa, VI.