Az Alpokalja természeti képe közlemények 10. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2008)

Bozsok [7], Bozsok: Irottkő [10], Gyöngyösfalu: Kispöse [10], Kőszeg [1, 2, 3, 6, 10], Kőszegi-hg. [4, 5, 6, 10], Őriszentpéter [9], Szalafo [8, 9] Khg: Bozsok, Collectio J. de Végh (1, SM); Bozsok: Irottkő, 1988.VIII.10., VK (1, SM), 1997.VIII.12., korhadt lue kérge alól, NF (1, NFmgy); Kőszeg, KDPJ (MTM); Kőszegi-hg., 1936.VII.30., SzV (MTM). ŐV: Őriszentpéter, 1994.VIII.21., SZGY (MTM); Szalafo 1984.VIII.20., PA (1, MM); Szalafo: Felsőszer, 1994.VI.30., DR (1, SM). Vd: Gyöngyösfalu: Kispöse, ML. Délnyugat-palearktikus elterjedésü faj. Hazánkban az Alpokalja több pontján Egervár (SÓLYMOSSY 1941), Kőszegi-hegység, Őrség, Soproni-hegység (GYŐKFI 1944) -, a Bakonyban (MEDVEGY 1979, 1987), a Mecsekben (HEGYESSY és KOVÁCS 2003), valamint a Mátrában (KOVÁCS és HEGYESSY 1997b) találták. KUTHY (1897) Kalocsáról is említi, de ez KASZAB (1971) szerint csak behurcolt példány lehetett. A Fenyőfői-ősfenyvesben (Bakony) a múlt század 70-es és 80-as éveiben nem volt ritka, a többi hazai lelőhelyről csak néhány példány került elő (2. ábra). Lárvája öreg, korhadt erdeifenyő (Pinus sylvestris) és lucfenyő (Picea abies) törzsében, tuskójában él. A bogár rendszerint július-augusztusban rajzik, de nagyon kedvező években június végén is megjelenhet. Legkönnyebben úgy találhatunk rá, ha közvetlen a rajzás előtt olyan fatörzsekben, tönkökben keressük, melyeken friss röplyukak láthatók. Fényre repül (MEDVEGY 1987). A faj fejlődését és populációdinamikáját MEDVEGY (2001b) közölte. Védett és szerepel a Vörös Könyvben (VARGA et ai 1990). (I. tábla: a) _ __ 2. ábra. Az Ergates faber (Linnaeus, 1767) magyarországi lelőhelyei Figure 2. Localities of Ergates faber (Linnaeus, 1767) in Hungary