Az Alpokalja természeti képe közlemények 1. Az Alpokalja kutatók I. konferenciája előadásainak kivonatai (Szombathely, 1981)

Horváth Ernő: A Ny-dunántúli lignitkutató fúrások ősnövénytani eredényei

A NYUGAT-DUNANTULI LIGNITKUTATO FURASOK ŐSNÖVÉNYTANI EREDMÉNYEI Horváth Ernő Nyugat-Dunántúl területének jelentős részén a felszíni, vagy a 'felszinközeli szintekben a pliocén felső-pannon alemeletének rétegei uralkodnak. Vastagságuk loo-25oo m között változik. A rétegeket kékesszürke agyag, homokos agyag, agyagos homok és szürkés majd sárga homokrétegek váltakozó sora épiti fel. Ezekre települ a felső pliocén tarka agyagja, majd a sort pleisztocén kavicstakarók és óholocén vályog rétegek zárják. A felső-pannon rétegekben vidékünkön a felső 60-I00 m-es szintben vékonyabb vastagabb lignit rétegek települnek. A vastagságuk változó és átlagosan o-tól 3 m-ig terjed. Néhol ennél nagyobb vastagságot is elér. így pl. Jáplánpusztán 3,4 m, sőt Nárai mellett 9,5 m vastag telepét harántolták a fúrások. Általában megállapítható, hogy a telepek összvastagsága DNY-felől ÉK felé fokozatosan csökken. Ugyanakkor az egyes telepek lencseszerüek, vagyis hosszabb-rövidebb szakasz után kiékelődnek és meg is szűnnek. Ezeket a rétegeket a felső-pannon középső szintjébe helyezzük, melyet BARTHA FERENC oszcillációs szintnek nevezett el. Ebben a szakaszban a nagyszerkezeti vonalak mentén kialakult különböző irányú és erősségű kéregmozgások következtében az állóvíz vándorolt és aligsósvizi és édesvízi-szárazföldi biofácieseket hagyott hátra. A vastagabb lignit telepek általában transgressiv változásra, míg a vékonyabb inkább regresszióra utalnak. Az oszcillációs szakaszt a pollen-spektrum mellett tehát a növényi makrofossziliák is egyértelműen igazolják. A felső-pannon felső szintjét az általános kiemelkedés következtében már tavi-szárazföldi szakasz jellemzi. BULLA BÉLA ezt 29