Krisztin Ernő szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum III. Évkönyve (Szombathely, 1929)

Annales Sabarienses - HOFMANN, Elise: Kövült fák a Vashegy csoportjából. - Verkieselte Hölzer von der Vashegy (Eisenberg)-Gruppe

86 ist; bei diesem sind in der Regel nur die Gewebe im Längsschnitt (noch gut erhalten. In der Braunkohle finden sich neben den Ligniter immer grosse Massen, aus Gemengsei von Blättern, Pollen, Holzresten u. d. gl., welche aber infolge der Inkohlung nicht mehr von so prächtiger Erhaltung sind wie die vorliegenden Stücke verkieselten Torfes. Durch diese Intuskrustation wurden auch Quercus, Fraxinus und Tilia erhalten, Laubhölzer, von denen man in der Kohle kaum irgendwelche Reste findet, da sie vermutlich durch ihren Harzmangel zu wenig widerstandsfähig sind'. Vor der Intuskrustation setzte auch in diesem Material zuerst Inkohlung ein, weshalb die Gewebe im Dünnschliffe bräunlich erscheinen, Dass sich in diesen Stücken „verkieselten Torfes" sehr viele Holzreste, sowie ganze Zweige und Aste von den beiden, rvorhin erwähnten Arten von Taxodioxylon finden, zeigt, dass diese Coniferen Bewohner der Moore waren, was mit der herrschenden Theorie über die Entstehung der Braunkohle, nämlich der Inkohlung von Torfmooren, wohl in Einklang zu bringen ist. In diesem Sinne sind die vorliegenden Stücke verkieselten Torfes wohl die interessantesten der pflanzlichen Fossilien vom Vashegy. So finden wir dank der Verkieselung in den vorliegenden Proben nicht nur die beiden wichtigen und hauptsächlichen Braunkohlenbildner wie Taxodioxylon sequoianum und Taxodioxylon taxodioides, sondern mit diesen vergesellschaftet noch Quere cxylon cerris, Fraxinoxylon excelsior und T i1 i o x y 1 o n sp. Weitere Funde verkieselter Hölzer wären vom Standpunkte der Pflanzensoziolcgie tertiärer Lagerstätten von grossem Werte. + Szerző a Vashegyről, az egykori Batthyány-szőllő területéről származó két kövült fát már korábban (Annales Mus. comit. Castrif. sect, hist.-nat. a. 1928.) Fraxinus excelsior-nak és Tilia sp.-nek =: kőrisnek és hársnak határozott meg. Mostani tanulmánya ugyancsak a Vashegy csoportjában, a Nagy-CsácLhegyen dr. Benda László által gyűjtött kövületekre vonatkozik. Ezek egy része csertölgy (Quercus cerris), vagyis az a fa, melynek már Clusius is a vashegyi Lithoxylonját tartotta, másik része Sequoia sempervirens és laxodium distichum, vagyis a kövült alakra vonatkoztatva a most szokásos nomenklatúra szerint Taxodioxylon sequoianum és Taxodioxylon taxodioides. A kövületek egy része elkovásodiott tőzeg, melyben a különféle növényi anyagok összevisszaságában feltűnő egy Pinus-faj virágpora, jeléül annak, hogy e területen az elkovásodás idejében (késői harmadkor vagy ópleisztocén) valamely erdeifenyőfaj is élt. A tőzeg valamely egyik növénynek, valószínűleg gramineának maradványait is pompásan megőrizte s az elkovásodás általában véve is «okkal jobban konzerválta a növényi részeket, mint ahogy az az