Krisztin Ernő szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum III. Évkönyve (Szombathely, 1929)

Annales Sabarienses - GÁYER Gyula: Új adatok Vasvármegye flórájához. II. - Neue Beiträge zur Flora des Komitates Vas (Eisenburg) II.

74 (Rechnitz, bei den alten Kastanien); II Németújvár (Güssing, am Südhange des Schlossberges im Buschwerk: Fodor E,). — Knautia ramosissima (arvensisXpannonica) Szabó a megyéből (Kőszeg) már Boros említi MBL. 1924, 53; Szombathely. — P h yteuma orbiculare L., I A felsőőri lápon (Am Moore bei Oberwart). — Adenophora liliifolia (L.), I a Kalaposkő alatt (Végh Hanna) II A kőszegpatyi erdőben (gr. Ambrózy-Mígazzi István). — Petasites albus (L.), II Alsószeleste, az Ihardi nevü bokros, mocsaras helyen 180 m magasságban: br. Baich Mihály. (Das Vorkommen dieser Art samt Gentiana asclepiadea (Vasm. Múz. II. Évk. 254. o.) an diesem niederen Standorte, sowie das Auftreten von Galíiuim rotundüoiium in der Fichtenpartie des Szeleste-er Parkes zeigt deutlich die Eigentümlichkeit unseres Alpenvorlandes, wo ein kleines Plus oder Minus in den Lebensbedingungen des kleinsten Raumes noch die Existenz von subalpinen Pflanzen ermöglicht). —• Carduus crispus L,, II Nagyszentmihály (Grosspetersdorf) patakparton, Szombathely mellett a szőllcsi Gyöngyös-parton. — Cirsiumpanncnícum (L. f.), II Nyo<gér, a Rába völgyére lejtő réten Alsószeleste. — T hrincia taraxacoides (Vili.) et f. * p s i 1 o c a 1 y x Lag., I Celldömölk (etiam apud Detrekőcsütörtök in comit. Pozsony). Nem lesz érdektelen e helyen megemlékezni a példátlanul hideg 1928/9. évi tél következményeiről, hiszen e télen mindaz, amit eddig vidékünk klímájának sajátosságáról tudtunk (a tél enyhébb volta szemben az ország kontinentális részével sat.), semmivé lett. A borostyán, amennyiben hó nem takarta, elfagyott, de ágai újból kihajtottak. A seprőzanót (Sarothamnus) földig lefagyott, de újból kihajtott. Helyenkint egyes iagyöngybokrok is, exponált helyeken egyes szelídgesztenyefák teljesen elfagytak. De valóban katasztrofális volt a tél a diófára, amelynek úgyszólván egész hazai állománya elpusztult. És itt említésreméltó, hogy a megye magasabban fekvő részein (Máriafalva., Borostyánkő) a dió nem vagy alig szenvedett. A magasságnak még az egyes fáknál is szerepe volt, így egyes kultivált fenyők (Sequoia, Abies Pinsapo) csúcsa ép maradt, egyébként teljesen elfagytak. Nem ide tartozik annak ismertetése, hoigy milyen károkat okozott a tél a gyümölcsfákban és a kerti iákban,*) a diót is csak azért említettük meg, mert néhány szép diófasor (Vép, Körmend) elpusztulása megyénk tájképében is veszteséget jelent. Vásárosmiskén Sipos Antal erdőtanácsos úr szíves köz!láse szerint az akác is elfagyott. Horvátnádalján pedig elfagyott lucfenyőket láttam. *) Erre nézve I. dr. Sághy István: Az elmúlt rendkívül szigorú té! tapasztalatai a kámoni arborétumban. Kert Lapok, 1929, 275.