Krisztin Ernő szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum III. Évkönyve (Szombathely, 1929)
Annales Sabarienses - BENDA László: A Nagy-Csádhegy geológiai viszonyai. - Geologie des Nagy-Csád Berges
92 Korhatározásra azonban csak a Planorbis (Coretus) corn a e u s L.-t lehetne felhasználni, ha nem lenne — történetesen — indiferens faj. Ezt leírták már harmadkori rétegekből is, de alakbeli különbségeket az idősebb és a fiatalabb korú rétegekben előforduló példányai között nem igen lehet tenni. Erről is, meg a másik kettő, közelebbről meg nem határozható fajról is csak fenntartással merem azt állítani, hogy idősebb diluviális vagy esetleg fiatalabb pliocén korúak", S ü m e g h y idézett leveléből is azt láthatjuk, hogy ha hagynak is némi kétséget az emelet tekintetében ezek a többnyire széles korhatárok között mozgó fajok, mégis bizonyos, hogy őslénytani alapon is a neo,gén végére, illetve az ópleisztocén elejére kell tennünk a gejzírek működési korát. Meg kell kísérelnünk ezek után, hogy tektonikai alapon közelebb tudunk-e férkőzni a melegforrás-feltörések korának megállapításához. A V a s h e g y-c s o p o r t teljes egészében a Dunántúlra oly jellemző, L ó c z y-féle hossz- és haránttörések által megszabott keretekben épült fel. (1.) Már maga az a körülmény, hogy a hegycsoport a R o h o n c—L e i b n i t z i hegyfűzér egyik tagja, kidomborítja a törésszerkezet nagy fontosságát. A hegység vízhálózata is a kereszttörésrendszerhez igazodik. Már L ó c z y megálllapítja, hogy a hossztörések a régebbiek, míg a haránttörések nagyon fiatalok. 1, a. id. munkámban (p. 44—46.) bebizonyítottam, hogy ezen ÉK—DN.y irányú hossztcrések felsőkarbon korúak. Hossztörés választja el a két Csádhegyet egymástól és a törésvonal közvetlen közelében fekvő kiscsádhegyi kőfejtőben posztvulkáníkus hatásra végbement mállás nyomait találjuk. Ezek a posztvulkánikus jelenségek a szerpentinintrúziókkal kapcsolatosak, tehát felsőkarbon és esetleg alsópermi korúak. A nagycsádhegyi és vashegyi hiarokvarcít takaró a haránttöréses rendszer egy-egy főtörésvonalában fekszik. A Csádhegy a Rod1 i n g-patak által kijelölt haránttörésvonalba esik bele, míg a vashegyi Batthyán y-féle szőllő a C s e j k e-patak törésvonalának folytatásában fekszik. A két gejzirkvarcittakaró az É g e r-patakkal (Edelbach) együtt egy paleozóos törésirányt is kijelöl. A helyzet tehát változatosan az alábbi. (2. kép), A Vashegyen előforduló másik hidrokvarcit-takarófoszlány a C s a t á r-patak vonalában és a Pinka — a csatári kapu alatti rövidebb ÉÉNy—DK-i irányú szakaszának — metszőpontjában fekszik. Kézen fekvő dolog, hogy az egymást keresztező törésvonalak metszéspontján törtek fel a melegforrások, mert a takaró kőzeteket az endogén erők itt bontották meg leginkább.
