Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

Szépirodalom és irodalomtörténet - PÁVEL Ágoston: A Hunyadiak a délszláv népköltészetben

122 szűz volt, akit bölcsőjében a] „rojenica

u-k (a születések alkalmával megjelenő szellemek) ringattak. Akár csak férje Mátyás, ő sem halt meg, hanem elevenen visszaszállt az égbe, vagy pedig urával együtt a Zlata gora (aranyhegy) méhében várja felébredését.

1) A szlovén mondák Mátyás király személyét összefüggésbe hozzák egy a Balkánon, a Hebrus és Pierus vidékén és a Marica völgyében már az ókorban otthonos görög mithosszal, az Orfeusz alvilágjárásáról szóló hitregével.

2) A szlovén népballada szerint Mátyás szomorúan ballag egy széles-téres mezőn, sima gyalogösvényen. Amint megy-mendegél, egyszer csak egy öreg vándorral találkozik, magával az Öregistennel. Az Öregisten észreveszi Mátyás nehéz kedvét és okát tudakolja. f

íBog vam plati na pitanje! Isten fizessen meg kérdésedért!" — hangzik a felelet — „hogyne volnék bús, szomorú, mikor tudom, hogy eltemetett szerelmesem már évek óta a poklok tüzében ég." — No azért ugyan nem érdemes annyira búnak eresztened a fejedet — mond az Öregisten; — hallgass csak ide Mátyás, jó tanáccsal szolgálok, nem bánod meg, ha megszívleled. Eredj a vásárra, végy magadnak egy sárgafájú hegedűt, menj vele a poklok elé s ott húzz rá! Három perc se telik bele s már jön is az ördög, hogy megkérdezzen, mi jutalmat kívánsz dalodért? Te mondd azt, hogy magad fogod kivenni béredet s avval fogd karon kedvesedet s vezesd ki a pokolból." Mátyás király megfogadja az okos szót s mindent a szíves tanács szerint végez. Már viszi is jegyesét, de ekkor a leány a tilalom ellenére megszólal, hogy elátkozza eddigi szomorú börtönét, mire árnya visszalebben a pokolba. Az utolsó sorok a csalódott leány átkozódását tartalmazzák:. „Nesrecen bodi, jezik ti, Kaj nesi moga tiho bit! Zdaj pa na veke goria bos, 1) Dr- Josip Gruden'. Zgodovina slovenskega naroda (A szlovén nép története), Celovec (Klagenfurt) 1913, III. k. 376. 1. 2) L. Strekelj idézett gyűjteményében az I k. 112. s köv. lapjait, továbbá dr. Jákob Sket: „Slovensko benlo" (Szlovén olvasókönyv) 1876 Celovec (Klagenfurt) c. művében a *Kralj Matjaz pred peklom" (M. király a pokol előtt) című költeményt. Teljes szlovén szövegét magyar verses fordításával együtt közöltem az Ethnographia 1909. évf. 6. füzetében a 336—7. lapokon. Ennek a rendkívül érdekes költeménynek egy változatát a Magyarország határához közel fekvő Luttenberg (Ljutomer) vidékéről („iz Cerovca"-Cerovec-ből) Stanko Vraz, a híres lírikus és szorgalmas gyűjtő közli 1834-i feljegyzéséből „Narodne pesm ilirske

u (Illir nemzeti költemények) c. gyűjteményében; e változat szerint Mátyás nem jegyesét, hanem édesjnyját menti a pokolból. E népballadáknak dallamát is ismerjük Vraz és Kuhac közléseiből (1. az Ethnographia már említett évfolyamának 337. lapján.)