Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

PÁVEL Ágoston: F) Könyvtár

81 Persze, mindez pénzkérdés csupán, de ez annál nagyobb kérdés, mert ennél a gyűjtésnél minden darab aránylag igen nagy pénzbe kerül, és évről-évre átlag csupán 200 P áll vásárlásra rendelkezésünkre. F) Könyvtár. Ismerteti: Dr. Pavel Ágoston. Az 1926-os év forduló pontot jelent a kulturegyesületi könyvtál történetében. A korábbi, szűk korlátok között való vértelen tengődést új táplálóforrások felfakadásával friss életerő váltotta fel, mely hosszú időre, talán egyszersmindenkorra elhárította a könyvtár fejlődésének útjából a legbénítóbb akadályokat. A korábbi tengődésnek legfőbb oka az anyagi eszközök hiánya volt. A könyvtár egyetlen számottevő jövedelmét a kölcsönzési díjak alkották; más pénzbeli támogatásra sehonnan sem számíthatott, az úgyis sovány állami, megyei és városi évi segélyekből a könyvtár már régóta egyetlen fillért se látott, mert a rá eső részesedésről a kultúregyesület egyetemes érdekében a minden bevétel nélkül hasonlíthatatlanul súlyosabb helyzetben lévő egyéb tárak javára le kellett mondania, sőt havi tagdíjbevételeinek jelentékeny részét is be kellett szolgáltatnia a központi pénztárba. Az indokolatlanul alacsony használati díjak mellett a könyvtár bevétele alig volt elegendő a fenntartás költségeinek fedezésére s így korszerű fejlesztésre, karbantartásra gondolni sem lehetett. Lassankint rossz hírbe keveredett a múzeum könyvtára, a város és vármegye egyetlen közkönyvtára, melynek pedig a helyi kulturéletben igen jelentékeny szerepet kellett volna betöltenie. Volt idő, amikor jóformán csak diákok, öregedő nénikék s egy—két német család olvasta levendulásszagú, divatjamúlt „ócskaságait", a modern szépirodalom és az újabb irodalmi, művészeti és tudományos kérdések iránt érdeklődők azonban messze elkerülték a könyvtár porosodó vaspolcait. Ez a szegénységokozta kényszerű mozdulatlanság teremtette meg a lehetőségét a magánkölcsönkönyvtárak felállításának, amelyek racionalis és élelmes vezetés mellett csakhamar fel is virágzottak, a kulturegyesületi könyvtárról pedig mindenki azt hitte, hogy végleg megszűnt számottevő tényezője lenni a vasi kultúréletnek. Ilyen körülmények mellett nyilvánvalóvá lett, hogy a kulturegyesületi könyvtár megrekedt szekerét is csak körültekintő, élelmes gazdasági és könyvtári politikával lehet kizökkenteni a veszedelmes kátyúból. Főleg négy sürgős probléma várt megoldásia: 1.) az évek, sőt évtizedek alatt felhalmozódott és legnagyobbrészt hagya6