Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

Természettudomány - PAUER Arnold: Adalékok a köszegvidéki gesztenyések történetéhez

Adalékok a kőszegvidéki gesztenyések történetéhez. Irta: Pauer Arnold. A hazai gesztenyések ügye a tudósokat tulajdonképen csak akkor kezdte némileg érdekelni,

1) amikor H a y n a 1 d Lajos kalocsai érsek a Magyar Növénytani Lapok 1877. évi 2. számában felhívását közzétette.

2) De C a n d o 11 e-nak arra a kérdésére kért felvilágító sorokat, hagy vájjon hazánkban a szelíd gesztenye mészkőtalajon tenyészik-e? A szép számmal beérkező válaszok közül Haynald úgy látszik csak Szabó József, Inkey Béla, Hoffmann Károly és a saját megfigyeléseit közölte De Candolle-lal, aki a Nuovo Giornale Botanico Italiano-ban (1878.) megjelent cikkében számolt be az eredményről. Ezt a cikket Borbás Vince ismertette 1879-ben a Természettudományi Közlönyben,

3) ahol Haynald, Kerner, Holuby, Staub, Tóth Nike, Inkey, Hoffmann, Rybár és Borbásnak e tárgyban tett nyilatkozataival találkozunk. Ebből a közleményből tudjuk meg azt is, hogy Staub Mór volt az, aki a hazai gesztenyések őshonos volta

4: először hangoztatta Kerne r-rel szemben. Bár nézetét külön cikkben

4) érvekkel is támoJ) Grossinger már 1797-ben említést tesz a kőszegi, nagybányai és egyházasmaróti, továbbá a bihar-, pozsony-, sopron- és zalamegyei gesztenyésekről. (J. B. Grossinger : Universa história physica Regni Hungáriáé .. . Posonii. 1797. Tom. V. Dendrologia, sive história arborum et fruticum Hungáriáé. p. 11.) Ugyancsak megemlíti őket J. L. Stocz: Das Königreich Ungarn. Wien, 1823. c. munkájában (p. 29., 125, 161., 171., 329.) Az első olyan munkának, amely a hazai gesztenyésekkel érdemben foglalkozik. Katona Dienes : Értekezések a szelid gesztenyefáról... stb. S. Patakon 1850. c. füzetét tekinthetjük. Szerinte a gesztenye Pozsony, Szentgyörgy, Gémes, Nagybánya, Pécsvárad, Zalamegyében sok helyen és Fraknőn honos. A zalaiak a legnagyobb diókat (sic !) leveréskor kiválogatják, „bokros erdő vágásokba tüskés tokostól mindjárt elültetik, kapa után féltalpnyi mélyen; a tanyát nem tisztítják, tudván, hogy úgy nedvét tovább megtartja és a fiatal fák árnyas állomásban jobban nőnek. Némellyek a gesztenyét nedves homokban pincében teleltetvén, mártius vagy ápril hóban ültetik el és májusban, vagy júniusban kikelnek." — Legutóbb Boros Á. irt róluk. TTKözl. 1924. Pótf. 63 - 64. 2) A TTKözl.-ben is megjelent 1877. 125. V. ö. Erd. Lapok 1885. 1—11. 3) 104-109. <) TTKözl. 1879.200. A szelid gesztenye hazánkban vadontermő, mely más növényekkel együtt „egy volt déli jellegű flóra maradványainak tekinthetők, melyek az éghajlati viszonyok változtával a létért való harcot kiáltották ... Ez állításommal — úgylátszik — nem is állok elszigetelten. .