Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)
VÁRADY Imre: A Kultúregyesület működése 1925. októberétől 1927. juniusáig
15 nyújtotta. Tagjai közül valóban áldozatos fáradságukért főként Bárdos Alice és Wiener Lily hegedüművésznőket illeti őszinte köszönet, akik lekötelező önzetlenséggel ajándékozzák szabadidejük nagyrészét a Kulturegyesületnek s nemcsak a zenekar legerősebb támaszai, hanem a kamarazene-program megvalósításából is a legnagyobb részt vállalták. A zenei szakosztály munkálkodásának másik ágát idegen művészek hangversenyeinek rendezése képezi. E téren is általánosan elismert eredményeket ért el s magánvállalkozók üzleti alapú rendezéseit teljesen kiküszöbölte a város zenei életéből. Koncz János, Lhevinne József, Sauer Emil, Szegheő János, Hubay Jenő, a bupapesti Palestrina-kórus, a Waldbauer—Kerpely vonósnégyes, Medek Anna, a Filharmonikus Társaság és Dohnányi Ernő szerepeltek az év folyamán a Kulturház hangversenytermének dobogóján, míg a Societa Polifonica Romaná-nak a megszokott méreteket erkölcsileg és anyagilag egyaránt sokszorosan fölülmúló hangversenye gróf Mikes János megyéspüspök jóvoltából a székesegyház falai között harmadfélezer ember jelenlétében hangzott el. E kiváló művészek estélyeit is a társadalom minden rétegének hozzáférhetővé igyekszik tenni az egyesület, ami csak úgy lehetséges, hogy általában beéri kiadásainak fedezésével. Ha mégis tekintélyes jövedelemhez jutott hangversenyei révén, ez elsősorban Hubay Jenőnek köszönhető, aki kivételesen magas helyárakkal rendezett hangversenye bevételének háromnegyedét a Kulturegyesületnek adományozta zenei célokra. Ennél nem sokkal kisebb összegű a római bazilikák énekkarainak hangversenyén befolyt tiszta jövedelem. Ugy ez utóbbinak technikai rendezése körül, mint általában a zenei szakosztály adminisztrálásában őszinte hálára kötelező érdemeket szerzett Lomoschitz Károly szakosztályi titkár, elnökének s az egyesületi főtitkárnak mindenkor készséges és nagy leleményű segítőtársa. Ö végezte el a hangjegytár rendezését is, mely 14 kamara-zenedarab, 11 vonószenekari- és 34 szinfonikus zenekari mű partitúrájából és összes szólamaiból áll. Nem volna teljes a zenei szakosztály munkájáról vázolt kép, ha fel nem emlitenők értékes segítségét, mellyel úgy a helybeli, mint vidéki irodalmi rendezések műsorait tette — főként kamarazene-számokkal — változatosabbakká. Az irodalmi szakosztály hét évi, sokáig komor közönnyel küzdő munkásságának ez évben aratta bőséges elégtételt nyújtó gyümölcseit. Mig 1919-20-ban alig harminc-negyven hallgatója akadt szépirodalmi vagy irodalomtörténeti és esztétikai tárgyú