Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

Szépirodalom és irodalomtörténet - BAKÓ József: Az elhagyott - BAKÓ József: Szentháromság

126 Az elhagyott. Vérem olyan mint esküvős napon Lobogó kedvű parádés menet. Táncol, énekel, kurjant is mellé, Mindenkit tegez s mindenre nevet. S szívem e boros, vad forgatagban Magában síró szomorú ara, Ki vissza-vissza néz, kiséri-e Volt szeretője: hűtlen tavasza. Bakó József, Szentháromság. Mindenütt nyár volt. Szülésre fáradt, Parázsló testű, érett, büszke nyár, Mikor egy kicsi barna proletár Gügyögve feküdt a buzámarkon. Meztelen testén úgy elmerengtünk Szerelmes szemmel, biborló arccal, Én és az alkony. S a pórpalánta dús aranyágyról Oly büszkén nézett mint egy bölcs király, Aki már tudja: érte küzd, zihál A mell és hull a test szent harmata És érte villan a munka harcán A legemberibb és legáldottabb Fegyver: a kasza. Mellyel az apja odább dacosan Suhintott, mint egy részeg diadal, És a párja a sudár, fiatal Ruth, a nyárnak boldog rokona volt. Mikor a terhes kalászért lenyúlt Szilaj termetén a vágy, a szépség Versengve dalolt. Ahogy nézett rám e jelentős szem És szemembe folyt az anya teste S az apa, ki a szükséget verte: Éreztem, ezek az Istent hordják, S lelkemmel súgtam: áldott légy mindig Munka, Szerelem, Szépség, te földi Szentháromság. Bakó József.