Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)
Szépirodalom és irodalomtörténet - PÁVEL Ágoston: A Hunyadiak a délszláv népköltészetben
114 keiből és a törököket egymaga vitézül levágja, úgy hogy alig marad belőlük egy-kettő hírmondónak. Több költemény leánykérő násznagynak mutatja be más jeles hősök társaságában. Nagyon szép a Kraljevic Marko és Svilajin bari című hősidal ]), mely szerint Kraljevic Marko három levelet kap egyszerre: az egyikben a rokon Mátyás király hívja fehér Budába násznagynak leánya esküvőjére; a másodikban Svilajin bán gúnyos kötekedéssel párbajra, a harmadikban pedig István herceg a szultán táborába szólítja. Marko természetesen mindhárom felszólításnak eleget tesz, Szvilajin-Szilágyit a párbajban megöli, Mátyás leányának a lakzin 1000 dukátot érő nyakláncot ajándékoz, maga pedig egy szép aranyhímzésű inget kap emlékül a menyecskétől. Érdekes, hogy Palmotic furiije raguzai költő „Danica" című ötfelvonásos drámájában (1644) szerepel egy Matijas nevű raguzai nemes, fivére Jankó, továbbá Svilojevic. Ezeknek a neveknek egymásmellettisége minden történeti vonatkozás híján sem merőben véletlen s jellemző világot vet az ezen személyekre vonatkozó népi hagyományok elevenségére és szinte szuggeráló erejére. Hunyadi János személyével az összes délszláv népek költészete foglalkozik, legtöbbet azonban mégis a szerb Jankó Sibinjani, Ugrin Jankó, Jankó vojevoda, Madzar Jankó od ErdeiJ krajine (Magyar Jankó Erdély tartományból) nevek alatt. A hagyomány rokonságba hozza Kraljevic Markóval, a délszláv népköltészet legnagyobb hősével, Brankovic Györggyel, a budai királlyal s kíséretében majd mindig ott látjuk nővérének fiát, a fiatal Szekula bánt, aki szintén történeti alak s akit Jankó atyailag véd, jótanácsokkal és tettekkel támogat. Ősi fészke Szibiny (Szeben), ahonnan nevét is vette; magyar származása azonban igen sokszor háttérbe szorul és Ja költői hagyomány a legtöbbször nem idegen hőst lát személyében, hanem valósággal szerb nemzeti hőst, aki épen úgy, mint Kraljevic Marko, örök harcban áll a törökkel, vitézi kalandokba keveredik a legtarkább összevisszaságban, leánynézőbe jár hol a budai királynál, hol a temesvári világszép Janjánál, hol valamely délszláv fejedelem udvarában, hol a pozsonyi bán palo!) Stjepan Bosanac: Junacke pjesme, knjiga druga (Zagreb 1897) 181 — 189 1. Lejegyezte Ilii Luka Banovacban (Szlavóniában) Grgasevic Mariin vak népénekestől. Változatokat közöl Marjanovií Luka Horvátországból és Tommaseo Nikola Dalmáciából. Hasonló tartalmú a rengeteg változatban előforduló „Marko Kraljevic és Minja Koslaranin" c. költemény, mely leginkább a tengermelléken és Dalmáciában ismeretes.
