Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv

14 változatos lejtőkkel és hajlásokkal, melyeket még jobban kidomborít az emberi kultura, amint a különböző hajlású sikokat más-más művelés alá vonja vagy eredeti állapotában meghagyja. Ez a geologiailag azonos eredetű (csupán néhány bazalthegytől, devoni pala és a steyer subalpinum határán mészhegyektől megszakított), talajviszonyait illetőleg azonos összetételű és tájképileg is homogénus terület a praenorikum: átmeneti flórasáv a norikumi és a steyer-horvát silvosopannonikus flóra között, a stepposopannonikus elemeknek majdnem teljes hiányával. A norikumtól az Abies és Larix hiánya vagy csupán sporadikus előfordulása, a subalpinus flóraelemeknek lényegesen kisebb száma és sok esetben a folyóvizek mentével való szembetűnő kapcsolata, a déli elemek felhatolása és a szőllőkultura; a délsteyer-horvát silvosopannonikumtól a norikumi jelleg erősebb és ősibb volta s a déli elemeknek lényegesen alárendeltebb szerepe választja el. Eredetileg mielőtt az emberi kultura megbontotta volna, összefüggő erdőterület egészen a Balatonig, csupán lápoktól és Calluna-heidektől megszakítva. Nyugati (steyer és nyugatvasmegyei) részében Picea, Pinus, Quercus Robur, sessilis, Fagus, Carpinus, gyakran keverék-erdők jellemzik, középső részein e fák közül elmarad a Picea. mig a keleti részeken a Pinus is mind ritkább lesz és helyébe a Quercus Cerris lép. Ennek megfelelően a terület nyugati felében a norikumi elemek lényegesen praedominálnak, kelet felé pedig a déli elemek és főleg a Karstheide tagjainak száma növekszik. A Castanea, melyről alább külön lesz szó, csaknem az egész területen előfordul vagy előfordult. A Calluna, sok helyen a Sarothamrtz/s-szal társulva nagy területeket elborít s a terület határa jóformán a Calluna elterjedésével esik össze. A Rubus-flóra helyenkint igen változatos s nagy tömegével is feltűnő. A R. Clusii az egész praenorikumban elterjedt, a déli jellemű R. bifrons a vidék legközönségesebb szedre sa szőllőkultura övébe kapcsolódó R. tomentosus gyakorisága épugy déli hatásra vall, mint maga a szőllőkultura, melynek növényföldrajzi jelentősége vidékünkön az, hogy a szőllő Középeurópábau csak ott kultiválható, aholatlantikus, pannonikus vagy mediterraneus hatás nyilvánul.

1 Rendkívül jellemző a praenorikumra a Primula acaulis és Cyclamen elterjedése, mielőtt azonban ilyen irányban a további részletezésbe mennénk, a norikumi és déli elemek keveredésének bemutatása végett szükségesnek mutatkozik a terület néhány pontját legjellegzetesebb növényfajaival bemutatni. Tanulmányunk elsősorban Vasmegye flóráját akarja magyarázni, ezért a steyer praenorikumból csak a magyar határ közelébe eső néhány pontot választunk ki. Fürs ten f el d -nél az alpesi határ még erősen érvényesül: Lycopodtum complanatum, Nephrodium montanum, Stellaria nemorum, Trollius, Daphne Cneorum, Lysimachia nemorum, Doronicum austriacum, de viszont Castanea, Dianthus barbatus, Vicia oroboides, Euphorbia villosa, Ve-