Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

[MISKE Kálmán:] I. Régiségtár

47 ta. A gyűjtemény idővel felszaporult és lakásának folyosóján egy üvegszekrénybe került. A kőszegi kereskedők a lelőhelyet semmi áron sem akarták elárulni, viszont szigeti Molnár is titokban tartotta a község lakói előtt az értékesítési helyet. De a véletlen ezen titoktartást meghiúsította, amennyiben rövid idő multán, hogy a kis gyűjtemény a folyosó üvegszekrényébe kikerült, ott azt a rendesen vajat a házhoz szállító Kápiller Györgyné velemi lakos meglátván elárulta, hogy felső szomszédja, szigeti Molnár Mihály szokott ilyeneket a községben gyűjteni és hogy azok a Szt Vid-ről kerülnek ki. Ez 1896. április hó 12-én történt. Nevezetes dátum a nevezetes lelőhely történetében, mert ennek délutánjától kezdődőn Szt Vid bevonult a praehistoriába s a praehistoriku8 leletek zugkereskedéséből úgyszólván teljesen kikapcsolódott. Rablókutatásos leletjeit most már részben gróf Széchényi Rezső, de túlsúlyban br. Miske Kálmán szerezte meg. Ez évnek május hó végén találta földforgatás alkalmával egy nagyobb edényben Bóna János velemi lakos a már fenebb emiitett nagy bronzleletet, melynek legnagyobb részét Kárpáti Kelemen a létesítendő Muzeum számára, égy részét a Magyar Nemzeti Muzeum és kisebb részét br. Miske Kálmán vette meg, gyűjteménye számára. Már 1896-ban szerényebb ásatások történtek és pedig Gróf Széchenyi és Br. Miske magán költségén, de komoly stílusban ezek csak a Muzeumok és könyvtárak 1898-ban folyósított segélyezése után kezdődtek meg. Ez első julius hóban történt ásatást, Kárpáti Kelemen és Br. Miske Kálmán vezette. Már ez első terjedelmesebb ásatás megmutatta Velem Szt. Vid praehistorikuskori kutatásra vonatkozó jelentőségét, mert bizonyítékát hozta annak, hogy ott egymáson fekvő rétegei vannak a neolithkor, a bronzkor, az első vaskor (úgynevezett Hallstatti kor) és a keltákkal kapcsolatos La-Téne kor-nak. Az ásatások ezen időponttól kezdődőn évente a Muzeumok és könyv" tárak főfelügyelősége által e célra adott segélyezéssel folytatódtak 1915 évig. A tudományos eredményeket, melyek minden várakozást felülmultak, a következő tények rövid felsorolásával összegezhetjük: Először is Velem Szt. Vid szakadatlanul való lakottsága, az az, hogy Velem Szt. Vid már a kőkor- s rézkorban is emberi lakóhelyül szolgált, a bronzkor kezdetétől pedig a praehiNtorikus idők befejeztéig az ősember állandó lakóhelye volt. De lakóhely volt az a római, népvándorlási és késő középkorban is egészen a jelen korig. Tehát első telepítése a Kr. szül. előtti 4000 évvel kapcsolatos, szakadatlan lakottsága pedig körülbelül 2300-ban Kr. sz. e. kezdődött. Másodszor is bebizonyosodott, hogy Szt. Vid Közép Europa egyik legnagyobb bronzötvöző és bronzöntő telepe volt, amely ötvöző telep a rendszerint előfordulóktól elütőn nem az ónt, hanem az antimont használta fel ily célra. Harmadszor is, hogy igy teljesen minden ónimportol füg-