Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)
GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv
26 tén. Bozsokról, de már megritkultán, tovább követhetjük Rohonczig, az erre a szakaszra vonatkozó adatgyűjtésem azonban még nem teljes. Eddig a lejtőket jártuk. Ha most visszatérünk a Pogányvölgy alsó végébe s onnan tekintünk a sikság felé, a szántók között is mindenütt gesztenyéket piliautunk meg. A gesztenye vidékünkön 20 m-nél magasabbra nem szokott megnőni s mivel, miként tudjuk, e fa 40-50 -ik évén túl magassági irányban már csak gyengén növekszik 4 0, szélességben való növekedése ellenben igen sokáig megtart, Kőszeg és Bozsok között, bármerre haladjunk az erdei és mezei utakon, mindig ugyanazt a fa-típust látjuk feltűnni: a gesztenye szélesen boltozott sűrű lombkoronájával és majdnem vízszintesen haladó főágaival a nyugalom szimbólumaként ható képét. Az egész terület, mely a Pogányvölgy alsó végétől, Czák és Velem községektől keletre húzódik s mely ma már egész terjedelmében szántóterület, legalább is a kőszeg-szerdahelyi postautig még a közelmúltban tiszta gesztenyés volt. Ezt nem csupán a dűlőnevek (Felsőirtás, Kecskeirtás, Felső Kecskeirtás, Komi irtás, Bende irtás, Hosszú irtás) és a szántóföldek közt meghagyott nagy számú gesztenye árulják el, hanem különösen a vizmosásos helyek, mélyárkok, mélyutak, tehát a kultúrától nem érintett helyek, melyek még mind tele vannak 4-6 m kerületű öreg gesztenyékkel. De a gesztenyések valaha a kőszeg-szerdahelyi postaúton is jóval túl terjedtek, aminek emlékét őrzi Szerdahelytől délkeletre egy terjedelmes dűlőnek Gesztenyés neve. Miként emiitettem, Bozsoktól Rohonc felé topográfiái adatgyűjtésem még nem teljes, de már az a terület is, melyről Kőszeg, Rőt, Rendek, Czák, Velem és Bozsok községek határában a gesztenyét összefüggő elterjedésben kimutatnom sikerült, a 3000 kat. holdat jóval meghaladja. S ha most azt, amit az ember itt elpusztított, képzeletben ismét visszaállítjuk, azt fogjuk látni, hogy ezek a községek valamikor épúgy gesztenyeerdőkbe települtek, mint a korzikai hegyi falvak 4 1. Közülök 42 egyedül Kőszeg városa, Bozsok és Rohonc 1301 előtti települések (várhelyek), a többi község már mind az Árpád-kort követő időből való. A vidék településtörténeti adatai is ugyanahhoz az eredményhez vezetnek, amelyhez a gesztenyések bejárása után jutottunk, hogy t. i. a gesztenyések kompakt területe csak az utolsó 5-600 év alatt, de különösen a közelmúlt 1-200 évben ritkult meg. Az a fa, mely valahol nem őshonos, vagy a betegségek iránt való fogékonyságával vagy rossz csiraképességével szokta idegen mivoltát elárulni. Bármerre járunk a vasmegyei erdőkben, mindenfelé rábukkanunk gesztenyecsemetékre, melyek magvát a mókusok hordták szét. Maguk a fák pedig rendkívül egészségesek. Nagy ritkán csomorosak, de egyébként semmi sem bántja őket 4 3. A korhadás is leginkább csak akkor kezdődik, ha ehhez az emberi durvaság megadja a lökést: a czáki ember fejszével
