Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv

16 mula acaulis, Fritillaria Succisella, Dianthus barbatus, D. pratensis, Moenchia, Genista nervata, G. sqgittalis, Helleborus dumetorum, Ga­lium rotundifolium, Rubus Clusii, Achillea Ptarmica. — Gelse körül, melynek: egyik Gesztenyéshegyéről már a Balaton tárul a szem elé: Sa­rothamnus. Salvia glutinosa, Oxalis, Cardamine amara, Carex elon­gata, Cirsium rivulare, Orchis incarnatus, Dryopteris lobata, Rubus Clusii, styriacus, bifrons, tomentosus, Clusii x hirtus, caesius x idaeus, Fagus, Quercus Cerris, Castanea, Primula acaulis. Cyclamen, Viola collina, Staphylea, Tamus, Trifolium pátens s talán már az eddig fel­hozott néhány példa is eléggé mutatja a norikumi és déli flóraelemeknek sajátszerű összetalálkozását vidékünkön. A praenorikum szélső határát, miként már emiitettük, a Calluna, nedves réteken pedig a Cirsium ole­raceum (Tűrje) seregei jelzik. A steyer praenorikurnban a subalpinus fajok száma természetsze­rűleg nagyobb és recens leszállással is sokkal inkább gyarapodhatik, mint Vasmegyében, de érdekes azért a praenorikum magyar részében előforduló subalpinus fajok közelebbi vizsgálata is, értve itt subalpinus fajok alatt mindazokat, melyek előfordulásának centruma Steyerország szomszédos flórájában a subalpinumban van. E fajok a következők: A páfrányflóra refugi uniaiban, kutakban fordult elő egy-egy pél­dányban, de ma már kiveszett a Scolopendrium. A Murával szállott le a Struthiopleris, a Rába mentén valamikor a Hepatica, Leucoium a Galanthus-szal együtt ugy, hogy ezeknek Vasvármegye alacsonyabb ré­szein (észak felé egészen a megyehatárig) való előfordulása nem a vas­megyei norikummal, hanem a steyer területtel függ össze; a Gyöngyös mentén szállt le a Sisymbium strictissimum, sőt a folyóvízzel néha oly növény is eljuthat a praenorikumba, mely a vasmegyei norikumból isme­retlen, igy a Geránium pratense a Gyöngyös egy áradásával Sághy Ist­ván dr. kámoni parkjába. 5 9 Van azonban számos faj, melynek előfordu­lását nem lehet ilyen módon magyarázni. Ezek egy része a vidéknek csak egy-két pontjáról ismeretes, pl. Thalictrum aquilegifolium, Caltha rost­rata és Polygonum Bistorta (Dávidháza tágabb értelemben vett vidé­kén, hol különösen az utóbbi faj igen elterjedt), Circaea intermedia (Rátót) Senecio ovirensis (Gősfa); más fajok szélesebb körű elterjedést mutatnak, pl. Abies alba és Alnus viridis (a Steyerrel határos részeken), Cardamine amara, Stellaria nemorum, Aconitum Vulparia, Galium ro­tundifolium, Angelica montana, Daphne Cneorum, Ptarmicia. Pirolá-k etc., egyesek (Salvia glutinosa, Dianthus pratensis) általában elterjed­tek s az utóbbi kategóriákba tartozó fajok számát a további kutatás még lényegesen gyarapíthatja, hiszen csak nemrég vált ismeretessé a Jeli puszta Sphagnum-lápjsi. Ezek a fajok gyakran zárt völgyekben, a vidé­ken eredő patakok forrásterületén s általában olyan körülmények között

Next

/
Thumbnails
Contents