Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)
GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv
8 ridis felé hajlik. Felsorolása itt nem azt jelenti, hogy ezt a valószínűleg fiatalabb fajt ebben a formájában harmadkori reliktumnak tekintjük, hanem csak azt, hogy a H. dumetorum, viridis etc. közös őse vagy elődei már a harmadkor végén itt éltek. V. ö. Fritsch, ÖBZ., 1922, 201. — 22Die xeroth. Pflrelikte i. d. Ostalpen, Verh. z. b Ges. 1908,317.—23Steyerországban hiányzik. — 24Erd. jel. fák és cserjék, 19Í3, 103. — 25A megye északi részében a csertölgy a Rába balpartján is előfordul (Porpác, Szelestej, de ennek az előfordulásnak őshonossága és Sopronmegyével való kapcsolata további vizsgálatot igényel. A norikummal azonban ezek a termőhelyek sem függenek össze. II. Pannoniknm. Borbás flóratérképe mutatja, de már Korner óta ismert tény, hogy a Kis-Alföld flórája nem áll meg az országhatárnál, hauem behatol a bécsi medencébe s legtávolabbi előőrsei Krems és Scheibbs vidékén állanak. 1 A Dunántul északi részében ezért a keleti és nyugati flóra határvonalát hiába keressük s Borbás flóraválasztóvonala felső részében oly területet szel át, melynek flórája eis et trans homogenus. Van azonban a Dunántulnak 3 pontja, melyen a pannonikus flórát még teljes díszében találjuk, de ahol ez a flóra egyúttal mintegy varázsütésre megáll: Sopron, Ostffyasszonyfa és a gyenesdiási mészdombok Keszthely mellett. Sopron mellett a Dudlesz-erdő és bécsi dombok meszes kopár lejtőin Chrysopogon Gryllus, Stipa capillata, Ioannis, Silene Otites, Minuartia fasciculata, Helianthemum canum, Fumana procumbens, Campanula sibirica, Teucrium montanum, Onobrychis arenaria, Dorycnium germanicum, molyhos tölgy és cser-erdőben Centaurea síricta, Inula ensifolia, salicina és hybridjük, Melampyrum eristatum, Erysimum erysimoides, Galium pycnotrichum, Rubus discolor. Vicia cassubica, Lonicera Xylosteum él. Szemben e dombokkal, a soproni völgy déli oldalának kristályos közetekből felépített hegyein már egészen más flórával találkozunk s ha közvetlenül Sopron körül az erdők képét a kultúra már nagyon meg is változtatta, a Castanea, Quercus sessilis és Fagus öveinek egymásra következése ma is megállapítható s a lejtőket elborító Calluna és Vaccinium Myrtillus, a Cyelamen gyakorisága, a változatos Rubus-űóra, 2 az irtások Deschampsia caespitosá-jn és Veratrum albuma elárulják, hogy már a norikum területén járunk. Ostffyasszonyfát most nem Asphodelus albus-a révén említjük, melynek beláthatatlan serege felsőbüki Nagy György csertölgyesében a mai Magyarországnak kétségtelenül legszebb természeti disze (e vonatkozásban Ostffyasszonyfáról később lesz szó), hanem azért, mert itt állanak kelet felé a megyében az utolsó összefüggő callunetumok, de itt állanak egyúttal utolsó elemei annak a flórának is, mely a Kemenesalján s különösen annak Ságh-hegyén mint jellegzetes „magyarföldi flóra" díszlik. A Kemenesalja síkságának pannonikus fajai (Rumex stenophyllus,
