Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv

6 Hypoglossum.

i

g Ezek közül a Ruscus-t Clusius még találta megyénk norikumában, az Ilex pedig a vasmegyei batár közelében, Kirschlag mellett fordul elő.

2

0 Több emléke maradt azonban a mai Karsztflórának: Quercus Cerris, Helleborus dumetorum,

2

1 Crocus albiflorus. Danthonia calycina s Hayek

2

2 ilyennek tekinti a Thlaspi goesingense-t is. mely balkáni termőhelyeiről csak később lett ismeretessé. A Crocus előfordulása Borostyánkő szerpentinvidékén és Ausztria, valamint Steyerország szomszédos hegyein és a Helleborus hasonló elhelyezkedése ugyanis éppen nem magától értetődő jelenség s ugyanilyen a Danthonia tömeges és teljesen izolált, az alsóausztriaival (Neuwaldegg) analógus előfordulása a borostyánkői Bienenhiitte mellett.

2

3 I)e különösen ki akarom itt emelni a Quercus Cerris-t, melynek a vasmegyei norikumbau való előfordulása nem olyan egyszerű kérdés, mint ahogy azt Fekete és Blattny műve nyomán

2

4 gondolni lehetne. A csertölgy előfordulása Alsó-Ausztriában addig a határig, ameddig a pannonikus flóra hatása elér, mai összefüggő elterjedésébe kapcsolódik; a Wechsel masszivumában már ritkaság; a reliktumairól (Tommasinia, Ruscus, Ilex, Narcissus, Asplenium Seelosü) nevezetes Traisenthalban való előfordulását azonban mai elterjedése már nem magyarázza. Steyerországban a windischgraz-luttenbergi flórahatártól északra egyedül Gleichenberg bazaltján él, tehát olyan körülmények között, melyek ezt az előfordulását a vasmegyei szerpentintalajon való előfordulása analogonjának tüntetik fel (izoláltság; melegségkedvelő elemek fenmaradására alkalmas talajnem). Vasmegye norikumának masszivumában termőhelyei a szerpentinvidéken s annak körletében helyezkednek el. Ezek a termőhelyek nincsenek Összefüggésben a vasmegyei norikum keleti lejtőjén egész sereg más xerothermikus növény társaságában ritkaságként való előfordulásával, melyről később a praenorikumi flóra kapcsán külön lesz szó, de még kevésbbé függenek össze a Quercus Cerris-wzk a megye keleti dombvidékén, a Rába jobbpartján való és a Bakonnyal szakadatlan láncolatban összefüggő vonulatával.

2

5 A Quercus Cerris előfordulása a vasmegyei norikum masszívumában és pedig éppen a szerpentinvidéken 618 m magasságig, amikor alacsonyabb helyeken hiányzik, ezek szerint nagyon is magyarázatra szorul s ezt csak a geologiai korszakok folyamán beállott flói'aváltozás adja meg. Vidékünket a diluviális eljegesedés nem érintette s igy arra nézve, hogy a Quercus Cerris és a vele emiitett növények a harmadkor végéről maradtak-e fenn vagy valamely a jégkorszakok közé eső melegebb időszakban vándoroltak oda vissza, geologiai támaszpontunk nincsen. De éppen az a tény, hogy vidékünk az eljegesedéstől távol esett, megengedi azt a feltevést, hogy Borostyánkő meleg szerpentintalaján mint refugiumon az egész jégkorszakon keresztül élhettek melegségkedvelő növények.