Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv

4 egy része valóban épen Borostyánkő szerpentinjén fordul elő

1

2. A másik ok pedig az, Kőszegtől Városhodászig, de a hegyvidék más helyein is az őspalák több-kevesebb meszet tartalmaznak

1

3 és éppen ezért pl. a Chlorocrepis is két vasmegyei termőhelyén (Rohonc és Cák) Borbás véleményével ellentétben épen nem palajelző, hanem egyenesen mészjelző. Az őspaláknak ez a mésztartalma magyarázza meg egyúttal egyes mészkedvelő páfrányoknak sporadikus megjelenését Kőszeg körül (Dryopteris lonchytis, Asplenium viride) és a Phegopteris Robertiana gyakoriságát vidékünkön. A közetnemeknek erre az oekologiai összefüggésére érdekesen világit rá a Thlaspi goesingense, mely alsóausztriai loc. class.-án mészközeten, Steyerországban szerpentinen, Vasmegyében a szerpentinen kivül a Szt. Vidhegy mészpalájan él.

1

4 A vasmegyei norikumhoz csatlakozó sopronmegyei norikummal itt nem szükséges részletesebben foglalkoznunk

1

5 s csak annyit emiitünk meg, hogy subalpinus elemei közül Vasmegyével közös a Phegopteris polypodioides, Carex ornithopoda, Alnus viridis, Thalictrum aquilegifolium, Dentaria enneaphyllos, Sisymbrium strictissimum, Alchemilla, Arnica, Senecio aurantiacus, Doronicum austriacum, Petasites albus, Centaurea pseudophrygia, Cirsium Erisithales, Chlorocrepis, Pirola uniflora, Galium rotundifolium, Gentiana austriaca, mig ellenben ('néhány kétes fajtól eltekintve) Vasmegyében hiányzik a Hieracium áurantiacum, Senecio rupestris, Campanula caespitosa, Lysimachia nemorum. Ugy Borbás, mint Gombocz

1

6 kiemeli, hogy a subalpinus fajok inkább a völgyekben élnek, mint a hegyeken. A folyóvizek hatására ezt a tényt csak igen kivételes esetekben lehet visszavezetni. így pl. a Sisymbrium strictissimum vasmegyei termőhelyei a Tauchen (Nagyszentmihály, Sámfáivá) és Gyöngyös (Szombathely, Táplánfa, Kajd) patakok mentén sorakoznak. Ilyen a Borostyánkő körül gyakori Primula officinalis előfordulása Kőszegen, sőt egy példányban egyszer Szombathelyen is, a Trollius és Struthiopteris elterjedése, az Alnus viridis termőhelyeinek egy része. A többi fajra nézve azonban az emiitett észleletet pontosabban ugy lehetne körülírni, hogy a subalpinus fajok a nagyobb nedvességi igényüket jobban kielégítő helyeken, tehát főleg a források, csermelyek közelében maradtak fenn, mig ellenben az emberi beavatkozásnak (vágás, irtás), a sík földről jövő meleg légáramlatoknak és igy a kiszáradásnak is inkább kitett hegytetők és lejtők fenmaradásuknak nem kedveztek. Ahol ezek a gátló körülmények kevésbbé hatottak, a magasabb helyek flórája is még sok eredeti vonást mutat. így a Kienberg (830 m) tetején Thesium tenuifolium, Scabiosa Columbaria; az Irottkő (884 m)csúcsán Abies alba-erdő, Aconitum Vulparia, Veratrum album, Sambucus racemosa, Ribes Grossularia; a Kalaposkő (604 m) sziklái közt .Rosa pendulina él, mig a Hermanforrás (713 m) fölött bükkerdőben Botry-