Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

UJVÁRY Ede: Vasvármegye és Szombathely Város Kulturegyesületének története

XXI hogy a hangversenyrendezések, bár számszerint és művészi színvonal te­kintetében méltó folytatását képezték a mult évi hasonló tevékenységnek, a város ezirányu szükségleteit nem voltak képesek kielégíteni. Rövid, si­keres szezonkezdet után az egyesület vezetőségén kivül álló okokból két­hónapos kényszerű szünet állott be az 1924. február elején rendezett emlékezetes Schubert-estig, melyen Statzenberg Vencel karnagy buzgóságának és szakértelmének eredményeként a szimfonikus zenekar is­mét fényes sikert aratott. A folytatólag rendezett koncertek és kultur­esték közül a centenáris Vas Gereben és Madách-ünnepségek emelked­nek ki különösen. A munkásgimnázi'im hallgatóinak száma is megfogyott. Az előző év három osztályával szemben most csak a második és harmadik évfo­lyamon folytatódhatott a tanítás, mert a népművelési törvény szellemében szervezett munkásgimnázium nem alakulhatott át polgári iskolai vizsgák­ra előkészítő kurzussá, a tanulásra vállalkozó ifjabb munkásság pedig le­hetőleg iskolai bizonyítvánnyal tanúsított „végzettség" megszerzésére tö­rekszik s azonnal hátat fordított a muukásgimnáziumnak, amikor egy ki­fejezetten iskolai magánvizsgálatokra előkészítő tanfolyam létesült a vá­rosban. Népművelési politikánknak tanulságul szolgáló tény, hogy ez utóbbi tanfolyam, egy évi sikeres működés után, lehetetlenné tette a munkásgimnázium további fönntartását. Am ha kifelé kevésbbé mutatósan is mult el az 1923—24. eszten­dő, az egyesület állandóan dolgozott, sok régi hiányt pótolt, sok uj le­hetőséget alapozott meg és az év munkájának ez az előkészítő, az alap­építményeket kiegészítő és tatarozó jellege különös megemlítést érdemel. Elhanyagolt, évek óta alaposan ki nem tisztított épületét teljesen rendbe hozta, apróbb, de szükséges s a ház hasznavehetőségét jelentékenyen nö­velő átalakításokat végeztetett, a réginél jóval nagyobb és tartósabb do­bogót szerzett be s ehelyt fel sem számlálható sorozatát eszközölte a régen nélkülözött kisebb befektetéseknek. Anyagi gyarapodását nem kis részben Gyulai Imre fáradhatatlan buzgalmának köszönhette, aki kö­rültekintő és lelkes propagandájával az egyesület barátainak és jótevői­nek számát tetemesen szaporította. A szervező képességeiről alig néhány évi szombathelyi tartózkodása folyamán közismertté vált Gyulai Imrét 1923. augusztusában, mikor dr. Tompa Ferencnek a Nemzeti Mu­zeumhoz való visszatérése után Horváth Tibor Antal, a régiségtár eddigi őre, lett a muzeum helyettes-igazgatója, a Kulturház gondnokává választotta meg az egyesület. Gyulai Imre nemcsak vállalt ügykörét látta el a leggondosabban, hanem az egyesület anyagi talpraállitásáért megindult munkában is mintaszerű önzetlenséggel, eréllyel és kitartással működött közre. Erdemei elismeréséül az egyesület már 1924. januárjá­ban az igazgató-gondnoki ciraet adományozta néki s lényegesen kiszéle-

Next

/
Thumbnails
Contents