Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

UJVÁRY Ede: Vasvármegye és Szombathely Város Kulturegyesületének története

lett, hanem a tudomány kérdései iránt érdeklődőknek is mind nagyobb számát gyűjtötte falai közé. A jövő év májusáig további tiz liceális előadással, két kulturestéllyel és egy hazafias ünnepséggel járult hozzá a kultúregyesület a háború és forradalmak okozta fásultság eloszlatásához. A kezdet nehézségeinek leküzdésében jelentős része volt Bakos István főtitkár fáradhatatlan tevékenységének, melyet jegyzőkönyvben örökített meg az 1920. május 19-i választmányi ülés, melytől a főtitkár megrendült egészségi állapotára hivatkozva visszavonulása tudomásul vételét kérte. Helyettesítésére a választmány SárkÖzy Sándor főjegyzőt kérte föl, aki négy hónapon át látta el a főtitkár sok fáradságot adó munkakörét. Az egyesület 1919-1920. évi tevékenységét egy nagyszabású ének és zenekari hangversennyel fejezte be május 15. és 16-án, amikor a budapesti operaház négy tagjának közreműködésével Haydn „Teremtés" c. oratoriumát adta elő. A Lomoschitz Károly vezetése alatt fél éven át folytatott próbák során az egyesület ének és zenekara e hatalmas műnek vidéki viszonylatban példátlan színvonalú interpretálójává fejlődött. Az anyagilag is fényesen sikerült rendezésben tisztes része volt a szombathelyi Dalosegyesületnek is, mely ettől fogva állandó testvéri együttműködésben áll a Kultúregyesülettel, a kultúrpalota olvasótermében tartja próbáit és üléseit és ennek fejében a Kultúregyesület rendezéseit mindenkor készségesen támogatja énekkari progvammszámokkal. Tüzetes előkészítés után ugyancsak 1920. május 16-án nyilt meg az egyesület képző- és iparművészeti iskolája, mely Vass Béla, a képzőművészeti szakosztály elnökének vezetése alatt négy féléven át alakrajzot, csendéletfestést, látszattani gyakorlatokkal kapcsolatban tájképfestést, fényképezést és az iparművészet különböző fajait tanítva szép eredménnyel működött s több izben kiérdemelte a budapesti iparművészeti főiskola és a kultuszminisztérium szakértőinek elismerését, minek következtében e felsőbb hatóságok és a Kultúregyesület között tárgyalások indultak meg az irányban, hogy az iskola megfelelő tantervi kiegészítésekkel az iparművészeti főiskola hivatalos előkészítő tanfolyamává szerveztessék át. Sajnos, e szép terv anyagi nehézségek és kellő számú iskolahelyiség hiánya miatt meghiusult, bár a szemeszterzáró négy iskolai kiállítás nemcsak az áldozatkész lelkesedéssel dolgozó tanári kar művészi és pedagógiai rátermettségének adta beszédes bizonyítékát, hanem arról is tanúságot tett, hogy kellő számú tehetséges növendék-anyag is akad mindig Szombathelyen, tehát az iskola kétségtelen szükségletet elégített ki. Ám éppen azért, hogy képesítést nem nyújthatott, de növendékeitől pontos iskolalátogatást és szorgalmas munkát követelt, utolsó félévében már csak alig húsz hallgatója volt, akiknek csekély tandijából a dologi kiadások sem térültek meg, mig az oktatók óradijai — bármily szerények voltak is — az egyesületet súlyosan terhelték és az 1923. év nehéz viszo-