Fraknói Vilmos: A szekszárdi apátság története. (Budapest, 1879)

A bíbornok is készséggel ráállt az egyességre, melyet a rend káptalana 1508-ban három évre megkötött, és 1511-ben újabb három évre meghosszabbított. 1 A második szerződés 1511. július i-én lépett életbe. De már szeptember 24-én Péter bíbornok Bolognában kimúlt. 2 A szekszárdi monostor ekkor a szent Benedek-rend köréből nyert apátot. Vájjon ez az a MIHÁLY apát volt-e, ki 1517-ben lemondott, nem állíthatjuk egész bizonyossággal. De kétségtelen, hogy Máté főapáttal buzgón közreműködött a rend restaurátiójának nagy munkájában. Őt is azon nyolcz apát között találjuk, kik 1512. június 24-én örök szövetségre lépnek « a rend restaurálása, reformálása és megoltalmazása czéljából», és ez alkalommal nagy horderejű intézkedéseket állapítanak meg. A legfontosabbak a következők. Öltözetben, életmódban és az isteni tiszteletben egyformaságot hoznak be. Évenkint káptalant tartanak, és a kolostorokat visitáltatják. Ha valamelyik monostorban az apát meghal, a szövetség elnökeinek és a szomszéd apátok jelenléteben választatik meg az utód ; és ha a szerzetesek saját monostorukban nem találnak alkalmas egyént, a confoederátió más monostorából választanak. A megválasztott apát a rend-káptalannak esküt tesz. Mindegyik apát évenkint számol a jövedelem hovafordításáról. A jövedelem egy része közös pénztárban helyeztetik el. 3 Az apát-választásra vonatkozó megállapodás a királyi kegyúri jogot nem zárta ki. A megerősítés ezentúl is a királyt illette. A rend joggal megvárhatta a koronától, hogy a szerzet jogait és érdekeit tiszteletben tartandja. De félnie kellett a magánpatrónusok Önkényétől és hírvágyától. Azon volt tehát, hogy Perényi Imre kegyúraságától szabaduljon. És ez sikerült is. II. Ulászló, néhány héttel halála előtt, ünnepélyes oklevélben visszavonta a kegyúri jog átengedését. « Helytelen informátió alapján — úgy mond — királyi méltóságunknak és a szent korona tekintélyé1 Csak a második szerződést bírjuk. Ez Győrött, 1511. június 27-én közjegyzők által állíttatott ki; de itt ismételve van szó «secundum triennium»-ról. (Ereditije ugyanott.) 2 Katona. XVIII. 627. 1. 3 A szövetséglevél eredetije ugyanott. — L. Melléklet. XV. szám.