Fraknói Vilmos: A szekszárdi apátság története. (Budapest, 1879)

lO hasonló esetet az onomasticonokban hiába keresnénk ; valamint arra is alig találunk péklát nyelvemlékeinkben, hogy két egymással össze nem függő tulajdonság (kopasz és barna) egy szóba egyesíttetett, a mi ellen a nyelv logikája is tiltakozni látszik. Ezen ellenvetések a többi származtatásokra nézve is fölhozhatok. BONFIN szerint ugyanis a hely azért nyerte a Zegzardu nevet, mivel alapítója Béla király sánta és barna arczszinü volt.

1 LISZTI szerint pedig azért, mert Béla sánta volt, és a magyarok a törött lábat szegett szárnak nevezték.

2 Már gróf TELEKI JÓZSEF fölszólalt ezen erőltetett szószármaztatások ellen ; azonban ö sem szerencsésebb, midőn azt a hypothesist állítja föl, hogy « őseink barna falaiért nevezték szögzárd vagy zárdának, miből Szögszárd vagy Szegszárd név alakúit ».

3 Nem szándékunk új combinátiókba bocsátkozni.

4 De kétségtelennek tartjuk, hogy a Szekszárd helynév a kolostor alapításánál régibb ; és mivel esetleg oly hangzása van, mintha a szög és szár öszszetétele által képződnék, a mely szóknak megfelelő tulajdonságok esetleg a kolostor alapítójában meg voltak : keletkezett az előadott hagyomány. 1 II. decas III. könyv. 2 KOVACHICH : Scriptores minores. I. 333. 1. 3 Hunyadiak kora. VI. 125. 1. 4 Figyelemreméltó, hogy a középkori oklevelekben következetesen Saxardia alakkal találkozunk, lis megemlítjük, hogy az árd végszótag helyneveinkben gyakran fordul elő : Agárd, Polgárd, Zamárd ; minélfogva azt zárdából származtatni fölösleges.