Fraknói Vilmos: A szekszárdi apátság története. (Budapest, 1879)

Boch ispán neje, IV. Béla uralkodásának első éveiben, adományozott a kolostornak, már néhány év múlva — még a tatárok betörése előtt — teljesen elpusztulva állott ; minélfogva azt utóbb az apátság 60 márka árán Bodur ispánnak eladta.

1 Mennyire ment a szomszéd birtokosok vakmerősége, mutatja a következő eset, mely II. Endre uralkodása alatt, talán épen szentföldi hadjárata idejében, történt. Gergely úr, Tábornak fia, a szekszárdi apátság dús kincstárára vetette szemeit. Több czinkostárssal, éjnek idején, a templom alá lopózott, feltörte a kincstár ablakait, és az itt őrzött kereszteket, kelyheket és egyéb drágaságokat, összesen 274 márka értékben, elrabolta. Az apát panaszt emelt a királynál. Ez Ugrin kalocsai érsekre bízta a bírói tisztet. A tény constatáltatott. De a kincseket már nem lehetett visszaszerezni. A kár megtérítése végett Gergely úr Ipölylaka (Ipolthloka) nevü birtokát, mely 30 szabados- és 4 szolgaház helyet (mansio) számított, adta át az apátságnak (1223). Azonban ezen birtoknak sem örvendhetett soká. Néhány évtizeddel utóbb valamelyik szomszéd úr elfoglalta, nevét Földvárra változtatta, és utódai később királyi adománylevelet eszközöltek ki rá.

2 Ez valószínűleg a tatárok dúlását követő zavarteljes időben történt. Számos kolostor pusztult el ekkor. VI. Kelemen pápa, még egy század múltával (1343), keserűen panaszolja, hogy - - úgy mond — «a szent Benedek-rend magyarországi kolostorai, melyek szellemi és anyagi tekintetben virágzó állapotnak örvendettek, annyira hanyatlásnak indulának, és oly elnyomást szenvedének, hogy jogai és birtotokai csonkíttatlan élvezetében alig maradt meg egynehány ; . . . negyvennél több, mikor a tatárok dúlták az országot, teljesen elpusztult, birtokaikat részint egyháziak és más szerzetesek, részint világiak istentelenül elfoglalták és megszállva tartják. » 3 Ezen sorsban osztozott a szekszárdi apátság is. A XIII. század végén a legnagyobb szegénységben tengődött. Az apátok, kötelességökhöz képest, mindent megkísérlettek, hogy az elidegenített birto1 WENZEL : III. 172 — 6. 11. 2 Mindezt Pál országbírónak 1338. január 26-kán kelt ítéletleveléból tudjuk. Zichy-codex I. 324. és kk. 11. 3 A pápai oklevél a pannonhalmi levéltárban.