Fraknói Vilmos: A szekszárdi apátság története. (Budapest, 1879)

SZEKSZÁRDI apátságot Zsigmond apát kétségkívül már nem a szent-szék kegyelméből nyerte el. — A XV. század közepe felé a pápák fölhagynak a magyarországi egyházi javadalmak adományozásával. E jogot most újra a királyok, legfőbb kegyuraságukra hivatkozva, veszik igénybe, hévvel védelmezik és sikeresen vívják ki a szent-székkel szemben. 1 Mátyás király a szerzetes javadalmakat rendszerint főpapoknak és más világi papoknak szokta adományozni. Alatta honosúlt meg nálunk is azon az egyház szellemeivel és érdekeivel ellenkező gyakorlat, a mely szerint egy főpap kezeiben számos javadalom öszpontosúlt. így bírta VITÉZ JÁNOS esztergomi érsek egy ideig a szekszárdi apátságot, melynek birtokain, Szekszárdon és a baranyamegyei Las kőn a régi várakat megerősítette és új erődítményeket emelt, a melyeket a Mátyás megbuktatására czélzó összeesküvés fölfedezése után , a a királylyal kötött egyesség értelmében, le kellett rontatnia. 2 Utána, 1490 táján, KALMANCSEHI DOMONKOS, a kitűnő műveltségű, tudományt és művészetet pártoló fehérvári prépost volt az apátság commendátora, a ki ezen javadalomról, úgy látszik, akkor mondott le, mikor 1495-ben váradi püspökké neveztetett ki. 3 Az ország rendéi nem szívesen látták az egyházi javadalmak adományozása körül elhatalmasodott visszaéléseket : a javadalmak 1 Csak azon heves küzdelemre hivatkozunk, mely a dömösi prépostság adományozása tárgyában Hunyady János és a szent-szék között folyt. 2 Ezen 1471. deczember 19-én kelt cgyességben ugyanis olvassuk: «Item, quod Dominus Joannes Archiepiscopus castellum in Sexardcreetum , et etiam si in Lasko erectum eiset, dirui faciet, et si erecta non essent, erigi non permittet.» (Török. Magyar Prímások. Oklevéltár 79. 1.) — Szekszárdon már korábbi időkben is létezett erősség. 1429-ben Gallus literátus castellanus Sexardiensis említtetik. (Fejér X. VII. 121. 1.) 3 Mint volt commendátor említtetik a szekszárdi apátságnak 1499. június 11-iki kiadványában, melynek eredetijét az esztergomi főkáptalan országos levéltára őrizi. L. Melléklet. XIII. szám.