Fraknói Vilmos: A szekszárdi apátság története. (Budapest, 1879)

Épen ez időben, a XIV. században kezdett azon gyakorlat, illetőleg visszaélés, meghonosúlni, hogy a jelentékenyebb, jól javadalmazott monostorok főnökeivé nem szerzetesek, hanem úgy nevezett világi papok neveztettek ki. Igen természetes, hogy ezen eljárás a szerzetes intézmények szabályaival és szellemével teljesen ellentétben állott, és rendszerint gyászos következményeket : a szerzetesi fegyelem fölbomlását, a kolostorok hanyatlását vonta maga után. Az ily apátok, kik gubernátorok vagy commendátorok nevezete alatt ismeretesek, rendszerint nem tartózkodtak a kolostorban, keveset gondoltak annak fegyelmi ügyeivel és magasabb érdekeivel. A gondjaikra bízott javadalmat jövedelmi forrásnak tekintették. Ámbár, kivételesen, soraikban olyanokkal is találkozunk, a kik lelkiismeretesen igyekeztek föladataiknak megfelelni ; kik hatalmas állásuk és összeköttetéseik által a kolostorok jogainak és javainak megoltalmazása körül sikeresen működtek. A szent-mártoni apátság története is mutat föl ily példákat. Mert a szent-mártoni apátság szintén gyakran ily gubernátorok kormánya alatt állt, épen a XIV. század végén.

1 A következő század elején pedig a szekszárdi apátsággal közös gubernátort nyert: KROPIDLO JÁNOS oppelni herczeg személyében. Viszontagságteljes életpályán jutott el hazánkba. 1384-től 1398-ig egymásután a poseni, leslaui, gneseni, kamini és kulmi püspöki illetőleg érseki székekre emeltetett. 1402-ben ismét visszatért a leslaui püspökségre, melyet 1428-ban bekövetkezett haláláig foglalt el.

2 Időközben, 1403-ban — bizonyosan Zsigmond királynak, kihez rokoni viszonyban állott, ajánlatára — IX. Bonifácz pápa szekszárdi apáttá nevezte ; azon sajátszerű indokolással, hogy « tekintettel van fáradságára, költségeire és káraira, melyeket különböző egyházakra a szentszék által történt áthelyezése, valamint a gondjaira bízott egyházak jogainak föntartása okozott neki». A pápa egyébkint, kinevezési oklevelében, kifejezi azt a reményét, hogy a szekszárdi monostor, az ő kormánya alatt, úgy az anyagiakban mint lelkiekben gyarapodni fog. Egyúttal meghagyja, hogy a kolostor szerzeteseinek és egyéb szolgáinak számát ne kisebbítse ; a kolostor 1 Czinár-Fuxhofen I. 935 kk. 11. 2 Pothast. Bibi. hist, medii aevi. (1868-iki berlini kiadás) 305. 1.