Vadas Ferenc emlékezete - WMMM Füzetek 1. (Szekszárd, 2015)

Glósz Jószef: KOR- ÉS PÁLYAKÉP

GLŐSZ József KOR- ÉS PÁLYAKÉP 21

A hivatali teendői ellenére rendkívül termékeny kutató - több mint negyven kötetet írt, illetve szerkesztett - Illyésen kívül más jelentős, Tolna megyéhez kötődő íróval, költővel is foglalkozott pályája során: Babits- kötetet szerkesztett, könyvet írt Mészöly Miklósról. A múzeum intézményi hátterével irodalmi rendezvényeket szervezett. A Dunatáj folyóirat révén szoros kapcsolatba került a kor irodalmának legjelentősebb, Illyéshez kötődő képviselőivel, szerény, de elismert helyet víva ki magának a miliő meglehetősen belterjes világában.

Bár publikációi között az irodalomtörténet dominál, az utókor nézőpontjából legmaradandóbbnak, legértékesebbnek nyelvészeti munkája, s különösen Tolna megye földrajzi helyneveinek lexikonja ígérkezik, amely az 1970-es években nagyszabású gyűjtőmunkával nevek ezreit mentette meg a feledéstől. Jelentősége nemcsak a nyelvészet, a névtudomány, hanem a földrajz és történetírás szempontjából is felbecsülhetetlen.

Nem túl hosszúra nyúlt élete - 2001-ben, 71 évesen halt meg - során három társadalmi-politikai

rendszer kortársa lehetett. Fékezhetetlen energiái 1993-as nyugdíjazása után sem engedték nyugodni. 1994-ben az MSZP színeiben egyéni képviselőként indult, és nyert a szekszárdi helyhatósági választásokon. A tömegessé váló munkanélküliség, az általános elszegényedés az egyik, a hatalmat meggazdagodásra felhasználó politikusi kaszt a másik oldalon értékrendje számára elfogadhatatlan volt. Az árral úszás vagy rezignált beletörődés dilemmáját elutasítva most is a Kádár-korban bevált stratégiához folyamodott; puritán életvitelével, személyes tisztességével tüntetve a kisemberek ügyes-bajos dolgainak szentelte napjait. A világot nem válthatta meg, de mentséget, kibúvót sem keresett a maga számára. A maga szerényen öntudatos módján tette, amit tehetett.

Glósz József