K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)
2016. január - Mészöly Miklós: Napló. Motívumok 1948-1955 (Lovas Csilla)
A HÓNAP MŰTÁRGYA Mészöly Miklós Napló • Motívumok 1948-1955 JANUÁR Irodalmi gyűjtemény, Szekszárd város letétje, 2006; Letéti napló száma: 478 Méret: 113 p., 20x14,5 cm Mészöly Miklós (Szekszárd, 1921. január 19. - Budapest, 2001 .július 22.) kéziratos hagyatékában találhatók az ún. Műhelynaplók, az 1948 és 1988 között keletkezett noteszek, füzetek, határidőnaplók „a szerző munkásságának szerves részei [...] Egyértelműen alkotói előmunkálatokról tanúskodnak, melyeknek értéke a 20. századi magyar művelődéstörténet szempontjából sem lebecsülendő. Egy jelentős író műhelymunkájáról, igen széles körű intellektuális és szakmai érdeklődéséről, valamint fogékonyságának olyan összefüggéseiről tanúskodnak, amelyeket megjelent művei alapján nem feltétlenül azonosíthattak eddigi olvasói és művének kutatói." - írja Thomka Beáta, Mészöly monográfusa, aki Nagy Boglárkával együtt sajtó alá rendezte a naplók anyagát. A Motívumok 1948-1955 címet viselő középkék, keményfedelű, kockás notesz a naplók közül az első, kék golyóstollal írott jegyzeteket és hosszabb szövegvázlatokat és beragasztott oldalakat tartalmaz. A napló értelmezését Szolláth Dávid Végleges változatoka hagyatékból című tanulmányából idézzük: „A kötet körülbelül első száz oldalát kitevő jegyzetanyag családtörténeti és gyerekkori emlékek többé-kevésbé összefüggő felidézése. Ezek a jegyzetek a negyvenes és az ötvenes évek fordulóján keletkeztek, mégis, a nyersanyagnak a legnagyobb része csak a kései novellákban bukkan fel újra. Nemcsak kész (megírt vagy máshonnan átvett) mondatok lapultak évtizedeken keresztül a naplók lapjain, hanem nevek, történetek, felvázolt jelenetsorok, művek »forgatókönyvei« is. A Mészöly noteszeiben évtizedekig lappangó életrajzi töredékeknek ugyanakkor mégis jót tett a szokatlanul hosszú parkoltatás. A dél-dunántúli kisvárosi miliő háború előtti emlékképeiből, a társadalmi mikrovilág finom rajzából kiváló, de konvencionális, anekdotázó vagy kritikai dzsentriregény is keletkezhetett volna [...] Persze Mészöly nem írt dzsentriregényt, ehelyett az évtizedek során egyre jobban sűrűsödött és önsúlya alatt tovább töredezett az anyag, és kialakult belőle a kései Pannon-próza jobb híján önéletrajzinak nevezhető, a kilencvenes években a Mészöly-recepció középpontjába került rétege (Magyar novella, Zsilip, Megbocsátás, Családáradás). Ezzel együtt kialakult a történelmi próza merőben új poétikája, ami minden, csak nem a lekerekített kedélyesség. Pedig az anekdotikus tempó és elbeszélésmód, pontosabban az anekdotikus társasági szituáció iránti nosztalgia mindvégig erős maradt Mészölynél, ahogyan erről az Anekdota halála című kisesszéje is tanúskodik. Nádas Péter így ír minderről: »Miközben a magyar elbeszélést kivezette a kedélyességből, s elbeszéléseinek és regényeinek nyelvi anyagában, szerkesztési módjában a lehető legrigorózusabban mondott nemet a magyar próza anekdotikus hajlamának, kis szerkezeteiben és a szókincsében egyenesen erre épített. Azt a kedélyt mutatta be, mely konvencionális anekdoták keretében szeretné előadni az életet, csak hogy az általa felidézett rettenettel ne kelljen szembenéznie.«" Felhasznált irodalom Mészöly Miklós: Műhelynaplók. A szöveget gondozta, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket irta: Thomka Beáta és Nagy Boglárka. Bp. 2007. Szolláth Dávid: Végleges változatok a hagyatékból (Mészöly Miklós: Műhelynaplók. Thomka Beáta: Prózai archívum. Szövegközi műveletek) Jelenkor 50 (2007) 10. sz. 1069-1077. Nádas Péter: „Mészöly Miklós halálára". In: Uő.: Hátországi napló. Pécs 2006,176. Lovas Csilla Mészöly Miklós portréja, 1950-es évek 96
