K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)

2015. június-Taftselyem ruhaderék (Lovas Csilla)

A HÓNAP MŰTÁRGYA JÚNIUS Taftselyem ruhaderék Iparművészeti gyűjtemény, leltári szám: 2014.1.1. Méret: mellbőség: 86 cm, derékbőség: 62 cm, hossza: 28 cm, ujja hossza: 24 cm A 19. század közepén eredetileg halvány mustársárga taftselyemből készült a több részből szabott, testre simu­ló, halcsontokkal merevített, kézzel varrott, restaurálatlan női ruhaderék. Derékvonala elöl középen hegyes szögben mélyen lenyúlik, hátul egyenes. Nyakkivágása ívesen, mé­lyen dekoltált. Hátának közepén fűzéssel záródik. Rövid bevarrott ujja vízszintesen ráncolt, alján ket­tős fodor. Bélésében gomblyukak a felgombolható hosszú ujjakhoz. A derék fehér pamutvászonnal bé­lelt, mellénél vattázott. A derék eredeti színe csak egy belső varrásszegélyben fedez­hető fel. Taftselyme kifakult és bepiszkolódott, ahogy bélése is foltos, fakult, gyűrött, néhol sza­kadt. A derék vonalán a zsinóros paszpólos széleldolgozás mellett cérnanyomok vannak, melyek szerint szoknya volt hozzávarrva. A jobb hátának felső részén öltés­nyomok és ráncolás nyomai látha­tók, melyek a vállvarrásnál tovább nem haladnak. Ez azt jelenti, hogy egy korábbi ruhából készítették. Talán újabb átalakításra készül­ve a ruhát részben szétfejtették. A bal ujját kibontották. A húzott rész és a kettős fodor meg­maradt, de hiányzik a vattázott pántja, a karöltő zsinóros paszpólja és a vászon bélése. A derék két oldalrésze szintén ki van fejtve, de nem maradtak meg. A halcsontokat kihúz­ták, a háta közepének halcsontjait kivágták. A ruhaderék restaurálási javaslata képet ad arról, mi­lyen aprólékos munka egy-egy 19. századi ruha helyre- állítása. Először is öltésről öltésre szét kell bontani. A ta­pasztalt és dokumentált technikákat, megoldásokat kell majd később alkalmazni az összeállítás során. A hiányzó oldalrészek, a felvágott háta közepe és a ki­húzott halcsontok miatt a derekat teljesen szét kell fejte­ni. A vizes tisztítás sem oldható meg bontás nélkül, mert a vászonbélés zsugorodhat, és a mellrész vattázását is el kell távolítani. Ez után következhet a pontos szabásminta levétele. Majd a mosószeres tisztítás után a taftselyem hiá­nyait, szakadásait foltok a Iá helyezésével lehet kiegészíte­ni. A két hiányzó oldalrészt a mellékelt maradék anyagok­ból lehet rekonstruálni. A hiányzó béléseket új, hasonló vászonból kell elkészíteni. A hiányzó halcsontok helyére igazi halcsont hiányában vászonnal bevont műanyag merevítőt lehet helyezni. Az ösz- szeállításhoz, kiegészítéshez és a későbbi kiállításhoz szabóbábu szükséges, melyet a derék formá­jára és méreteire kell megfaragni. A ruhaderék szoknyával együtt ad képet a viselet egészéről. Di­vatképek alapján rekonstruálható a szoknya formája, mérete, szabá­sa. Anyaga a derék selyméhez ha­sonló színű hernyóselyem taftból kell készüljön. Az alsószoknyák és az abroncs méreteit is a divatnak megfelelően kell kialakítani. A restaurálás és a szoknya rekonst­rukciójának elvégzéséhez kb. 200 óra szükséges. A ruhaderék feltételezhetően a Garay családtól származik. Garay Zsuzsa 1961-ben ajándékozott a múzeumnak helytörténeti je­lentőségű tárgyakat, köztük egy „régi, sárga selyemblúzt'. A ruhát gondosan őrizték az iparművészeti gyűjteményben, azonban valószínűleg szétfejtett állapota miatt korábban nem került beleltározásra. Mivel a múzeumunkban csak három 19. század közepi női ruhát őrzünk, nagyjelentő­ségű lenne, ha elsőként közülük ez a selyem ruhaderék kerülne restaurálásra, s ezzel a nagyközönség számára is bemutathatóvá válna. Felhasznált irodalom Kralovánszky Mária: Restaurálási javaslat. Kézirat 2014. Lovas Csilla Divatkép a 19. század közepéről (WMMM Irodalmi gyűjtemény, Itsz. nélkül) 82

Next

/
Thumbnails
Contents