K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)
2014. december - Középkori vízimalom őrlőkövének töredéke (K. Németh András)
A HÓNAP MŰTÁRGYA DECEMBER Középkori vízimalom őrlőkövének töredéke Régészeti gyűjtemény, gyarapodási napló szám: 2014.122. Méret: 50x43,2x 16,3 cm Lelőhely: Tolnanémedi-Gyánti földek A vízkerék ugyan ókori találmány, ám a vízenergia a középkori agrárforradalom idején vált kiemelkedően fontossá, számos munkafolyamat termelékenységét hatványozta meg a gabonaőrléstől a deszkavágásig, a fém- megmunkálástól a kártolásig, ezáltal pedig a vízmeghaj- tásos szerkezeteknek a települések gazdasági életében kitüntetett szerep jutott. Érdekes, hogy bár az írott források gyakran említenek vízimalmokat, régészeti nyomaikat ritkán sikerül terepen is azonosítani. A malmok helye az épületek pusztulása után sem vesztette el jelentőségét, mert a pusztulásnak kevésbé kitett gátak és malomárkok léte viszonylag köny- nyen lehetővé tette az őrlőberendezések újjáépítését. A középkori Gyánt falu a mai Tolnanémedi belterületének déli széle közelében, a Kapos folyó nyugati partján húzódott, közel 1 kilométer hosszúságban. Első, 1193-as említésétől kezdve a török hódításig a johannita lovagrend birtoka volt. Az 1260-1280-as évektől önálló rendház is volt a faluban, de ez 1381-ben már bizonyosan nem működött. Gyánt a környező falvaknál jelentősebb település volt, ezt jelzi, hogy Mátyás király 1475-ben mezővárosnak címezte. Mivel a fehérvári johanniták levéltára csaknem maradéktalanul átvészelte a hódoltságot, Gyántról számos olyan, a mindennapi életbe bepillantást engedő oklevél is fennmaradt, amelyeket más települések vonatkozásában nélkülöznünk kell. Ezek közé tartozik az az 1423. november 11-én kelt oklevél, amely rögzíti, hogy Nagy- mihályi Albert vránai johannita perjel - a lovagrend magyarországi vezetője - négy, saját maga által épített, illetve felújított gyánti malmát lelke üdvéért a fehérvári johannitáknak adta (ez a legjelentősebb középkori malomkoncentráció egyetlen településen belül Tolna megyében). A simontornyai szandzsák török összeírásaiban ismét olvashatunk malomról Gyánton: 1565-ben és 1570- ben egy nagyobb őrlőkapacitású, három kerékre járó malmot írtak össze, tulajdonosa Ahmed bég volt. A falu a hódoltság végére elpusztult, egy 1690-es feljegyzés szerint 20 éve pusztán állt, temploma és malma nem volt. Az elpusztult Gyánt falu területén végzett megismételt régészeti terepbejárások nyomán ismertté vált a település kiterjedése, előkerült a település templomának helye is. Az 1423-ban említett négy malom pontos helyét a terepen ma már nem lehet azonosítani, mert a 19. századi vízszabályozások megváltoztatták a táj eredeti arculatát, a Kapos folyó ma már ásott mederben kanyarog. 2000 tavaszán a falunak helyet adó meredek dombvonulat Kapos felé lejtő lábánál, a szántóföld szélén, a jelenlegi meder közelében vízimalom malomkőjének töredékét találtuk meg Bertók Gáborral. A kb. nyolcadrészben megmaradt kő több száz kilométerről kerülhetett vidékünkre, mert a történelmi Magyarországon malomkőnek alkalmas követ csak Sárospatakon, a Felvidéken, Kárpátalján és Máramarosban bányásztak. A kő - átmérője alapján - nem lehet kézi malomkő, utóbbiak a régészeti és a néprajzi anyagban is általában 35-45 cm átmérőjűek, míg a különféle újkori vízimalomkövek átmérői, funkciójuktól függően 40-155 cm között váltakoznak. Bár a gyánti malomkő töredékes, szerencsés módon mégis mérhető sugarának teljes hossza, amely a tengely számára kialakított, 13-14 cm átmérőjű lyuk szélétől mérve 46 cm, tehát a malomkő átmérője eredeti kb. 105-110 cm lehetett. A gabona őrlését a vízimalmokban mindig két malomkő végezte, az alsó, rögzített kövön forgott a felső kő, amelyet függőleges irányú tengely mozgatott a víz energiája segítségével. A kőtöredék a rajta látható bemélyedés alapján egyértelműen a malom felső köve volt. A keresztvas számára 2,5 cm mélyen bevésett, téglalap alakú mélyedés oldalai 10, illetve 10,5 cm hosszúak, szélessége 8,5 cm; a tengelytől távolabb eső oldalán 1,5 cm széles, sekély bemélyedésben ér véget. Malomkőtöredékünk nem egyenletes vastagságú, külső széle felé elvékonyodik: szélén 12,5-13 cm, közepén 16-16,3 cm vastag. A gyánti őrlőkőtöredék jelentőségét az adja, hogy bár középkori okleveleinkből több száz vízimalomról tudunk, és olykor helyüket is sikerül azonosítani, a gabona őrlését végző legfontosabb alkatrészből, az őrlőkőből alig ismerünk régészeti maradványokat. Felhasznált irodalom K. Németh András: Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében. I. Vízimalmok. Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve 35 (2013) 121-151. K. Németh András 70
