K. Németh András (szerk.): A hónap műtárgya. Időszaki kiállítások a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban 2008-2016 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 4. (Szekszárd, 2017)
2014. augusztus - László Lajos: Uránbányászok. A dokumentumdráma szövegkönyve (Lovas Csilla)
A HÓNAP MŰTÁRGYA Irodalmi gyűjtemény, gyarapodási napló szám 20/2012 Méret: 96 p., 29,7x21 cm Gépirat, autográfjavításokkal László Lajos hagyatékának jelentős gyűjteményét: köteteit, levelezését, dokumentumgyűjteményét a szekszárdi Babits Kiadó közreműködésével az író családja ajándékozta a Wosinsky Mór Megyei Múzeumnak. László Lajos, író, újságíró (Szekszárd, 1925. szeptember 15. - Pécs, 2009. augusztus 1.) huszonegy kötetes szerző, drámaíró, regények és novellák, riportok, rádiójátékok alkotója. A Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiója munkatársaként több mint ötven éves pályafutása alatt társadalmi, nemzeti, nemzetiségi sorskérdéseket felvető, díjakkal kitüntetett összeállítások, sorozatok, műsorok szerkesztő-riportere, stúdióvezető helyettes. Mindkét területen az irodalmi szociográfia problémaérzékeny képviselője. Édesanyja német eredetű családból származott, de a nyelvet már nem beszélte. Édesapja szekszárdi magyar, aki viszont tökéletesen beszélt németül. A szülők hat- holdnyi virág- és konyhakertészetükben gazdálkodva a minőség tiszteletére nevelték gyermekeiket, híres holland nárciszaikat mindenki csodálta. László Lajos a hetedik, legkisebb fiú lévén a második világháború alatt meg kellett szakítania gimnáziumi tanulmányait, hogy idős szüleit segítse, két fiútestvére elesett a fronton. Húszévesen családfenntartó szerepét kellett vállalnia. Magánúton 1951-ben tett érettségi vizsgát. Felvették az ELTE matematika szakára, de nem tudott elszakadni az otthoni közegtől, hazajött és hamarosan a pécsi Pedagógiai Főiskolán folytatta tanulmányait. Egy pályázaton elnyert lehetőség által a harmadik gyakorló évét újra Budapesten, a Magyar Rádiónál töltötte. 1954- ben kitűnő minősítéssel diplomázott. 1953-ban kezdett az alakuló Pécsi Körzeti Stúdióban dolgozni. A termelési riportok gyártása helyett a továbbtanulást választotta, 1955-ben az ELTE magyar szakát végezte levelező hallgatóként, ahol 1958-ban diplomázott. Szak- dolgozatában Pécs 1885-1900 közötti irodalmi életével foglalkozott. A doktori dolgozatában folytatta kutatását és a II. világháború után adminisztratív nyomásra betiltott Janus Pannonius Irodalmi Társaság, és az addigra nehéz sorsra jutott Várkonyi Nándor folyóirata, a Sorsunk működésének monografikus feldolgozását végezte el. Merész ötlet volt a témaválasztás, mert a témához kapcsolódó nép-urbánus problémakört párthatározat ítélte el. 1959-ben sikeresen védte meg dolgozatát és 1962- ben bölcsészdoktorrá avatták. A dolgozata a MTA Tudománytörténeti pályázatán díjat nyert, ugyanakkor a kiadását először megtagadták, végül 1966-ban jelent meg. A termelőszövetkezeti riportjairól ismertté váló újságírót nyughatatlan embernek ismerték. Első riportkötete, A busók földjén anyagát a Mohács-sziget környéki tanyákat járva gyűjtötte össze. A kötet a tényfeltáró, s a hivatalos politika által tagadott kisebbségi kérdést is érintő hangvételével méltán keltett szenzációt. Második riportkötete, az Uránbányászok 1974-ben jelent meg. Műve megint egyszerre váltott ki elismerést és indulatokat. A rádióból egy alkalommal az uránvárosi munkásszállóba, szavalóverseny zsűrijébe hívták, ekkor találkozott először a bányászokkal. Az ércbánya akkori igazgatója csak az „építő riport" ígéretével engedélyezte az anyaggyűjtést az üzem területén. Az ércbánya hosszú ideig hadifontosságú munkahelynek számított, területére csak kísérővel léphetett. A kötet nyitó írásai plasztikusan örökítették meg a IV-es üzem 1200 méteres mélységben szerzett első élményeit. Az igazgató minden leírt oldalt látni akart. Az Ércbányász című üzemi lap részleteket közölt az elkészült műből. A vezetők értetlenkedtek, a munkások a folytatást várták, a középvezetők feljelentéseket tettek ellene. Az ércbánya igazgatója az állását féltve még a nyomdában lévő végső kéziratot is elolvasta, és felháborodva hívta fel a szerzőt. A megjelenő könyvvel több héten át foglalkozott a televízió A Hét című műsora. László Lajos a riportnovella kötetében nem írt le sem technikai, sem katonai titkokat. Helyette zátonyra futott életek és sorsok izgalmas szubkultúráját találta meg témaként. „írói módszere igen rafinált - látszólag mikrofonnal írt könyv. Élőbeszéd. Tartja a mikrofont, alig van jelen, még kérdései is alig vannak. Mégis jelen van minden mondata mögött, mérlegel, kiemel, szerkeszt és dönt. Rokonszenves írói magatartás. Tükröt tart, a következtetést az okokról, miértekről a felnőtt, gondolkodó olvasóra bízza. Nem javasol intézkedéseket. Riporter." - írta kritikájában Tüskés Tibor. A kötet nagy figyelmet keltett, ötezer példányban fogyott el. A siker hatására kereste meg László Lajost Nógrádi Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, hogy a könyv alapján színházi adaptáció készüljön. Nógrádi elvitte Aczél Györgyhöz a riportkötetet, aki segítette a terve megvalósulását. László Lajos hat hét alatt készítette el a 62 László Lajos Uránbányászok A dokumentumdráma szövegkönyve
